Báron György:

Ócsárló

(A könyvbemutató megnyitó beszéde. Elhangzott: Írók boltja, Budapest, 1999.)

Hölgyeim és Uraim! Helyreigazítási kérelemmel vagyok kénytelen kezdeni, a meghívó szövegébe ugyanis apró hiba csúszott. A szerzõ, bizonyára nem találván a helyes kifejezést, azzal csalogatta Önöket e helyre, hogy én a könyvét - úgymond - "dicsõítem". Ez így nem egészen pontos, ezért kérek mindenkit, vegyen elõ tollat, húzza át jó vastagon a "dicsõíti" igét, s írja fölé az ennél alig hosszabb ócsárolja szót, apróbb betûkkel ki fog férni. Köszönöm. Most, hogy a meghívó rendben volna, áttérhetünk a könyvvel kapcsolatos problémák taglalására. A gondok, mint látnivaló, az alakjával kezdõdnek. Túl nagy és enyhén négyzet formájú. A szokásosnál mélyebb könyvespolcra tehetõ csak, ráadásul magas, s ha már, akkor nem eléggé. Még ha volna is odahaza kellõ mélységû polc (nincs), vertikálisan akkor sem férne be. Próbálkozhatunk az albumok sorával, közvetlenül a plafon alatt, de oda meg túlságosan tömzsi, jobbról és balról fölötte egymásra dõl a Csontváry meg a Van Gogh, mintha a feje fölött sugdolóznának. Ha ezt valahogy megoldottuk (nem oldottuk meg) - jön a gond, hogy milyen mûfajhoz rakjuk, mert nálunk rend van, illetve volt eddig. A címe alapján tudomány volna, ám nincsenek precíz forrásmegjelölések, utalások, tömérdek számmal, csupa kisbetûvel, lent vagy hátul, hogy õrülten ide-oda forgathassuk, nincs olyan, hogy ibid, meg pp - ejtsd: pépé -, a kedvenceim, helyette röhincsélõ lapalji lábjegyzetek zavarják meg az elmélyülést. A szerzõ többet citálja a görög bölcselõket, a reneszánsz festõket, meg Einsteint, mint Derridát, Gadamert, Bordwellt, vagyis fogalma sincs róla, mi a korszerû mûveltség, szaktudományos konferenciákon egyszerûen körberöhögnék. (Képzeljük csak el, komoly tudósok, rengeteg pépével meg ibiddel, amint dõlnek a röhögéstõl.) A tankönyvekhez is rakhatnánk, de ahhoz pofátlanul pajkos és harsány, mintha direkt a szamárpadnak írták volna. Besorolni próbálhatjuk végül - legkisebb közös többszörös - a filmkönyvekhez, ám szerzõje rendre mellékutakra téved, festészetrõl fecseg, mechanikáról, fizikáról, relativitáselméletrõl - a természettudományos mûvek polcára meg, lássák be, mégsem tehetjük! Szóval: hová? Szerintem: sehova. Tartsuk az asszony, a gyerekek és magunk elõl jól elzárva, a legokosabb, ha haza sem visszük. Mert az ilyen könyvek nehézzé teszik a város levegõjét, s tovább csökkentik a népesség egészséges reprodukcióját. Ha mégis arra vetemednénk, hogy a kezünkbe vegyük, a kockázatok és mellékhatások tekintetében - igen: tekintetében - kérdezzük meg kezelõorvosunkat, gyógyszerészünket. E munka annak a szellemi hanyatlásnak kései, rothadó gyümölcse, mely a reneszánsszal kezdõdött, a felvilágosodással érte el mélypontját, s a századelõ avantgárd mozgalmaiban - mindenekelõtt a szürrealizmusban - öltötte fel ama torz formát, mely mindenki számára nyilvánvalóvá tette istenkísértõ természetét. A blaszfémia szerzõnknél oly szemérmetlen, hogy a meghívó szövegében nem átallotta azt állítani - idézni önmagától -, Istennek humora van, ehhez elég, ha belenézünk a tükörbe. Eme orcátlanság alól az sem ad felmentést, ha rápillantunk a kötet borítójára, melyen - vélhetően a fenti, ingatag tézist illusztrálandó - a nárcizmus bûnében feredõ szerzõ portréja látható, egyszerre mindjárt négy változatban! S ha már a meghívónál tartunk, a bensejében, a lapocskákat széthajtva, fontos részlet található a mûbõl, ideidézem teljes terjedelmében: "Ah...". Ám ne hagyjuk elcsábíttatni magunkat a citátum szépségétõl, tudjuk, a leggyengébb film kedvcsináló klipje is vonzó tud lenni, elvégre minden mûbõl kibúvárkodható elragadó rész. Az idézett szöveg a könyv szellemi csúcspontja, ha esetünkben ilyenrõl egyáltalán beszélhetünk, ám ehelyt szeretném egyszer és mindenkorra leszögezni: nem az író agyszüleménye, filológiailag kimutatható, hogy szó szerint ebben a formában olvasható a Bánk bánban, vagyis V. Cs. mûvének egyetlen értékelhetõeszmefuttatása merõ plágium. De ne adjuk fel a reményt. Miközben az Andrássy úton e bevezetõt mondom, a közeli Hõsök terén "Az ideges szép" feliratú táblák alatt több egyesület, köztük a Gazdátlan Körök, az Egy mindenkiért! és a Mindenki egyetért! tüntet, hogy felnyissa az emberek szemét és felhívja a hatóságok figyelmét a szerzõ tevékenységére. A Bakonyban õrtüzek gyúlnak, melyekre e könyv példányait hajigálják, a nagyobb repülõtársaságok hajózó személyzete leszállás elõtt hangosbemondón inti óva a városunkba érkezõket a mû elolvasásától. Hölgyeim és Uraim! Ha mindennek ellenére Varga Csaba baljósan sötét küllemû kötetének megvásárlása mellett döntenek, azt kizárólag a saját felelõsségükre teszik. Én szóltam. (Varga Csaba: Film és story board, 1989)