.ára: 2 200 Ft
e-ár: 1 760 Ft+postaköltség

A könyv a magyar és a tamil nyelv közötti hasonlóságról szól, melyet Szentkatolnai Bálint Gábor fedezett fel. Rossz korban született rossz helyre, a 19. századi Magyarországra. A közel 30 nyelvet beszélő, több ázsiai nyelv tudósának, kutatójának munkásságát a Tudományos Akadémia semmire nem értékelte, a 100 évvel ezelőtt meghalt tudóst azóta is agyonhallgatja. Bálint Gábor részletes etimológiai elemzéssel 3500 szóegyezést mutatott ki a tamil és magyar között. E munka bemutatója ez a könyv, melynek utolsó fejezete a magyar-tamil szavak és gyökök összevetése. Megegyezik az 1879-ben kiadott szótárral, csupán a tamil szavak eredetiben szereplő francia és latin fordításait ültette át magyarra Tharan-Trieb Marianne. A könyv az ő gondozásában jelent meg.

Az európai ősnyelv kutatása egyre több eredményt ér el. Ennek köszönhető az a felfedezés is, amit e könyv mutat be. Nevezetesen, hogy az angol szókincs egy része (fele) összehasonlíthatatlanul nagyobb és mélyebb – egészen az alapokig hatoló – egyezést mutat a magyarral, mint azt eddig hittük. De vigyázat! E szavak nem „átvételek”, sem itt, sem ott, nem kell „utaztatni“ őket innen oda, onnan ide: az ősi európai nyelv maradványa itt is, ott is. A felfedezésnek gyakorlati haszna is van: például a jelentős mennyiségű közös ősi szó ismerete lényegesen megkönnyíti a magyar anyanyelvűnek az angol szókincs megtanulását (és viszont).

Hosszú idő után most van először lehetőségük a magyaroknak arra, hogy megvizsgálják nemzeti azonosságuk jellemzőit, és lebontsák a szomszéd népek hamis önképét. Ez a feltétele a békés kapcsolatoknak a Kárpát-medence népei között.

„– Bátyáim, aggszakállak! Visszajöttek a fiaim. Egész Szkítiába szemeket és füleket küldtem. A baskírok földjére is. Természetes, hogy Pannónia nyitott könyv, így mindhárom szkíta tartománynak a helyzetét ismerem. Úgy érzem, hogy a bejött hírek veszélyt jelentenek számunkra. Szkítia déli részén a babiloniak lassan kezdtek átalakulni lovas néppé.”

A magyar műveltség eddigi kutatási eredményeinek ismeretében könnyen beláthatjuk, hogy a magyar őstörténet azonos az emberiség egy részének őstörténetével, s a magyarság ősmagja máig él. Története során újabb és újabb népeket s nemzeteket hozott létre, amelyek sokkal közelebbi roknai, mint azt gondoltuk eddig.
Az emberiség életében a nagy változást az újkőkori forradalom hozott. Ám az újkőkori forradalom előzményei jóval korábban, több tízezer éve a Kárpát-medencében és annak keleti szomszédságában zajlottak.

Az egész Kárpát-medence dúsan kiépített. A földkiépítések mindig földtani viszonyokhoz alkalmazkodnak, tehát tájegységenként változnak. Nyilvánvaló, hogy e földépítéseknek és gazdálkodásnak műveltségi, szűkebben szellemi és lelki háttere van: ugyanis valaha a tájépítés általános volt az egész országban, nem csak az ártereken.

Juhász Zoltán nagy nemzetközi népzenei anyag számítógépes elemzésével eredt nyomába Bartók Béla azon sejtésének, mely szerint: „ … az a gyanúm, hogy a földkerekség minden népzenéje, ha elegendő anyag és tanulmány áll majd rendelkezésünkre, alapjában véve visszavezethető lesz majd néhány ősformára, őstípusra, ős-stílus-fajra“. Az elemzés eredménye meghökkentő: az ősnyelvet meghatározó alapformák mind ott élnek a magyar népzenében ma is, mely egyszerre tart kapcsolatot az Appalache hegység és Kína, Szicília és a Volga-vidék stb. dallamaival. Tehát a Kárpát-medence a zenei ősnyelv keletkezési helye. Ennek bizonyítása még izgalmasabbá válik akkor, ha e felfedezést összevetjük Kodály Zoltán megállapításával: „…kétségtelennek kell tartanunk, hogy a magyar dal a nyelvvel egyidős“.

„Miért tartjuk a görög és a latin kultúrát az emberi kultúra bölcsőjének? Azért, mert a Pál-féle kereszténység elterjedésével görög és latin papok írták a történelmet. Írták az ókori "okiratokat". Irtották mindenki kultúráját, akinek magasabb szintű tudása volt és valós történelme. Napjaink kutatásai fényt derítettek ezekre. Az "okiratok" nagy részéről kiderült, hogy még csak nem is jó minőségű hamisítványok. Zömük az elmúlt ezer esztendőben készült. Ugyan úgy, mint a történelmek. Ilyen körülmények között kell kibogozni, érthetővé tenni a magyarság valós történelmét.“ (Részlet a könyvből.)

„Egész sor halottaskönyv (túlvilágkalauz) olvasható már magyarul (tibeti, hindu, perzsa, iszlám). A Magyar Halottaskönyv írója a modern haláltabu ledöntéséhez azzal szeretne hozzájárulni, hogy az õsmagyar lélekhit és túlvilágismeret segítségével útmutatást nyújtson olvasóinak és enyhítse (vagy meg is szüntesse) halálfélelmüket. Az utolsó földi utat minden embernek, minden magyarnak meg kell tennie egyszer. Így hát senki sem mondhatja, hogy ennek a könyvnek a tartalma õt nem érinti.“

E könyvecske folytatása egy agyonhallgatott könyvnek, amely ugyan többezer példányban fogyott el, de amit senki és soha cáfolni sem próbált. Az 1999 óta eltelt években gyûjtött újabb bizonyítékokat, kiegészítéseket tartalmazza ez a II. rész.

A tények makacs dolgok. Elõbb-utóbb elõbukkannak, még ha sokan el is akarják tüntetni õket. Vannak, akiknek a tények, bizonyítékok százai és ezrei sem jelentenek semmit.
De szerencsére vannak még olyanok is, akik keresik az igazságot.

„A falu, a szék, a székelyföld maga, egyetlen test, egyetlen lélek. Egy szuper számítógép által vezérelt hatalmas szimbiózis. Egy olyan fegyelem, összehangolt, kigyakorolt tevékenység és gondolkodás eredménye, amit ma el sem tudunk képzelni.
A székely ezermester. Egy portán belül kerekes, kádár, ács, kovács, kőműves, kosárfonó, takács, pék, állattenyésztő, mezőgazdász, s ha kell orvos, katona. A székely falu lakója mindent el kell végezzen: legelőtakarítást, vízszabályozást, erdőgondozást, út- és középületek karbantartását. Erre kötelezték is őt a szigorú falutörvények. Senki sem csinálta meg helyettük. A székely vidék lakójának, falujának adottságaitól függően, értenie kellett: bányászathoz, fémfeldolgozáshoz a patkótól a harangöntésig. És mindezeket szinte napjainkig nagyon is hivatásos módon művelte.“

Furcsa, érthetetlen észjárásúnak tarják a székelyt.
Ez a mások elõtt meghökkentõen tömör, lényegre törõ gondolkodás- és beszédmód évezredek alatt alakult ki.
Aki nem ismeri a székely társadalom felépítését, az nem is értheti gondolkodása gyökereit. Egy olyan közösségben éltek évezredek óta, ahol már gyerekkoruktól harcra, támadásra, önvédelemre nevelték. A régi idõk legkiválóbb kiképzését kapták. Körülbelül olyan szinten álltak, mint amilyent a verekedõs filmekben látunk manapság. Ebbe a szigorú hangulatba állandó enyhülést hozott a humor. Félszavakból kerekednek történetek, melyekbõl szólásmondás, közmondás, példálózás keletkezik. Rövidebb, hosszabb csattanós, tanító mesék. Mindenképp intelmek.

„Tudta, hogy a Világügyelõ Földre küldött lelke él benne. Feladatai vannak. A legfontosabb tudnivalókat kõben, sziklákban kell megörökíteni. Elsõsorban azt, hogy az élet Nagyboldogasszonyunk munkájának gyümölcse a Földön. Az õ csillaga az Északi Sarkcsillag. Csillagokról vett jelképei a Göncölszekér, és az idõ múlását emlékeztetõ Sárkány s a Kaszás csillag a világügyelõ távoli figyelõhelye. Késõbb rájönnek az emberek, és összekötik ezeket egy képzeletbeli vonallal. Ebbõl háromszög lesz. Belerajzolják a Napot emberi szem formájában. Ezzel jelölik majd a termékenység szent helyeit. A Földön sok ilyen lehetséges pont létezik. A Kárpátokban a keleti és déli hegyláncokat összekötõ Kárpát-kanyarban. Ide nagy kõemlékeket kell emelni, alattuk barlangrendszereket, melyek tartalékolják a tudást.“

„A székely társadalom alapja a család volt. Ennek egyetlen vagyona a ház, s ami a kerítésen belül létezett. Egyik porta nem volt alárendelve a másiknak. Mellérendelő viszony volt közöttük. Több porta alkotott egy tízest. Több tízes a falut. Egyik tízes nem volt alárendelve a másiknak. A falu vezetősége a portákról került ki, de ők csak szolgálták a közösséget. Sok falu alkotott egy széket. De egyik szék sem volt alárendelve a másiknak. Mégis egy egységes Székelyföldről beszélünk. És jogosan. Megismétlem, s kérem, jegyezzük meg: senki nem volt alárendelve senkinek. Mi a lényege ennek a társadalmi gondolkodásmódnak, amelyet az emberiség több tízezer évvel ezelőtt kialakított, s az működött is több tízezer esztendőt? Szerencsénk van a székelyek szinte őrültségnek számító hagyománytiszteletével. Így ismerjük ezt a formát.“

"Mario Alinei az "Etrusco: Una forma arcaica di ungherese" (Il Mulino Bologna, 2003), azaz "Etruszk: a magyar egyik régies formája" című könyvében (mely magyarul "Ősi kapocs" címmel jelent meg, Allprint Kiadó, 2005) ránkbizonyította az etruszk és a magyar nyelv korabeli azonosságát. Jómagam pedig ebben a könyvben bebizonyítom, hogy az etruszk és a magyar nyelv korabeli egyezése nem egyedülálló különlegesség, hanem csak a jéghegy csúcsa. Mert többek között az ógörög is ugyanannak a nyelvnek a leszármazottja – igaz, egy másik nyelvjárásának –, mint amelyikből ered Mario Alinei bizonyítása szerint (is) az etruszk nyelv. S igazolom azt is, hogy ennek az ógörög néven ismertté vált ősi nyelvjárásnak a mai csángók a leghívebb őrzői.
Vagyis Európának úgy kellene vigyáznia a csángókra, mint a szeme fényére."

Ha tízezer éve kialakulhatott pl. a Tiszai és a Körös kultúra, s az Olt is nemzetközi kereskedelmi viziút volt, hogy képzelik, hogy a Duna kimaradhatott? – vagy egyáltalán a Kárpát-medence? – mikor ráadásul a Duna-Tisza köze is egy folyamköz, s a Dráva-Szávával együtt itt is teljesült a négy folyó „édeni“ követelménye. Honnan ez az immár örökletes vakság?
Mert kiderülne, hogy akik állítólag a nyugati kultúra letéteményesei, azok csak másod- vagy harmadrendű jöttmentek, akik az őseurópaiakat a saját földjükön is letagadják. Mert minden új hatalom magával akarja kezdeni a történelmet, továbbá mert a korábbi művelt világról legföljebb hallomásból tudtak, de azt is inkább mesének hitték. Ahogyan például Tróját is legendának vélték, míg egy isten-áldotta régész meg nem találta.

Eddig két honfoglalásról (670 és 895), a nevezetes László Gyula-féle „kettős honfoglalásról“ volt csak tudomásunk. Mesterházy Zsolt ennél jóval nagyobb időtávot vizsgált át, s a régészeti közlésekből kimutatja, hogy Kr. e. 2.000 és IV. Béla ideje között 60-nál is több keleti eredetű honfoglalás zajlott le a Kárpát-medencében. De mi történt a telepesekkel? „A kérdés úgy merül fel – írja a szerző –, hogy az eredeti műveltség elég erős-e ahhoz, hogy a bejövő, betelepülő népeket magába olvassza, vagy esetleg felszámolódik abban.“ A válasz adott: az új telepesek jelképei századokig kimutathatók a régészeti anyagokban, míg minden új lassan fel nem oldódik a helyiek műveltségében és nyelvében. De a mindenkit rendre magukba olvasztó őshonosok is felderíthetőek mind a mai napig.

A h o n f o g l a l á s hangoztatása egybeesik azoknak a környező országoknak a propagandájával, amelyek a trianoni világfölforgatás folytán országnyi részeket ragadtak el a Történelmi Magyarország felségterületéből, és akik saját leleményeik alapján azt állítják, hogy nem mi, hanem ők a Kárpát-medence őslakói, a magyarok fegyveres ázsiai betolakodók. Ez az állítás a magyar hivatalos történelemírás h o n f o g l a l á s- elméletével párosulva jelentős mértékben hozzájárult a trianoni döntés kicsikarásához és igazolásához. Döbbenetes párhuzam ez: mindkét fél, a nyertes is, a vesztes is, a magyar is és ellenfelei is ugyanazt állítják. Beleütközünk tehát az érthetetlenbe, ez pedig csalhatatlanul jelzi: a kérdés mögött valami rejtély lappang. Ennek kell utánajárnunk.

"Dr. Nagy Sándornak hála, már tudjuk, hogy nem kizárólag a honfoglalók leszármazottai vagyunk, akiknek az idegen megszállók kiverését köszönhetjük, hanem a pannon őslakosságéi is, akiknek például a nyelvünket köszönhetjük." /.../ "Pannon voltunkra nem emlékszünk. A székelyek nemzetsége is a pannonok közé tartozott, amire természetesen ők sem emlékeznek, őket azonban Attila fia már korábban megkötötte, s ezt az Árpádok mágiája sem tudta fölülírni."

A KÖNYV ZÁRÓ FEJEZETE

"...Az új mûvészeti forma keresése izgalmasabb akármilyen hagyományos, nagyigényû szellemi kalandnál." "De hogy tömegek értsék majd, hogy a kihívás és a mûvészetek fejlõdéstörténeti sorának következõ állomása hogyan és miképp válik modellezhetõvé egy negyedik dimenzió felõl, ahhoz még el kell telni egy kis idõnek. Ezt az átmenetet rövidítheti le, ha Varga Csaba provokatív és termékeny gondolatai bekerülnek a szellemi vérkeringésbe, s a homlokukhoz csapó széplelkek, tökfejek és mûvészetkorifeusok kivételével alapkönyvként forgathatja majd az információs korszak felnövekvõ, nyitott szellemû és a megoldások mögött is kérdéseket keresõ következõ nemzedéke." (Z. Karvalics László) TOVÁBB