A borító hátoldaláról:

Ahhoz, hogy esélyünk legyen elmerülni nyelvünk,
szavaink varázslatos világban és múltjában,
először is el kell felejtenünk szinte mindent,
amit nyelvünk, egyáltalán a nyelvek történetéről
ma tudunk, pontosabban: tudni vélünk, illetve
gondolunk. Ezért különösen azokat érhetnek
nagy meglepetések e könyv olvasása közben,
akik túl biztosak mai világképünkben.

A borító fülszövege elől:

Hajrá magyarok! A nyelvek, szavak történetének
kutatásában tiétek a világ, mert a ti nyelvetek
őrizte meg legősibb állapotában az egykor még közös ősnyelvet. Márpedig ez szükségszerűen jelenti azt, hogy az ősnyelv további, ám a magyarnál sokkal jobban megváltozott túlélőiben ma sem lehet számottevő mennyiségben olyan szó, avagy szógyök, szóképző elem, mely valamilyen módon ne lenne meg a magyarban.

A borító fülszövege hátul:

Mivel a magyar nagyon tisztán őrzi még az ősnyelvet, s az itt szóba került nyelvek is ennek az ősnyelvnek a leszármazottai, csak a magyarnál összehasonlíthatatlanul jobban eltávolodtak tőle, továbbá, hogy az ősnyelvet őrző magyar ragozó nyelv, ezért csak az mondható, hogy a nem ragozó nyelvek, pl. az „indoeurópai” nyelvek, elrontottragozó nyelvek.