A borító hátoldaláról:
Mindkét nép – az úgynevezett szumér és az akkádi –, magyarul beszélt. Ezt bizonyítja ez a könyv. Lehetségesnek tartom, hogy a két nép között érzékelhető történelmi távolság is kialakulhatott valamikor, ami által egyedi kifejezések, dialektusok is létre jöttek, de az úgynevezett értelmiség egy nyelven beszélt, mert a magyar nyelv volt az ősi népek „latinja”. (Maria Dietrich)
A borító hátsó fülén lévő kis szóegyeztető mutatvány a könyvből (természetesen "tájszólásban" beszéltek, s jellemző a szóvégi lecsengető magánhangzó, mint nálunk is régen előfordult, pl. Fehérváru-Fehérvár, utu-út):
adó - udu
áll - all
álom - aalum
árasztó - àris^tu
arató - arathu
ballag - balag
bendő - bandu
bér - bèru
bír - beru
bor - berù
borító - baritu
kötőtű - katàtu
kút - kutù
lapátom - lapatum
ló - luu
marókő - maràqu
másoló - musalu
mulató - mullutu
nád - nàdu
naptár - naptaru
nyakába - nakàba
dagály - dagal
pohár -paharu
rakódó - rakkidu
régi - règu
remény - riminu
sikáló - sukkulu
sás - susu
segítő - s^àgitu
simitó - simittu
só - so
süvítő - sihitu
szab - s^aab
szarka - s^arqu
szemes - s^emes^
szép - zeeb
szikra - s^ikru
A nyelvészet csodálatos, új felfedezése:
Maria Dietrich egy nagy felfedezésének köszönheti eredményeit. Észrevette, hogy a szumér nyelvvel való eddigi nagy kínlódások oka az, hogy a szumérok mintegy "titkos" írásmóddal írtak. Ez az írásmód tulajdonképpen nem is ismeretlen, csak senkinek sem jutott még eszébe, hogy ezt a szumérra is alkalmazza. (Az ezotériával, kaballisztikával foglalkozók számára ez igazán ismerős írásbeli eljárás.)
Ezen írásmód neve temura, ami annyit jelent, hogy váltás. Ennek az írásbeli eljárásnak a lényege: 1) a különböző jelek helyének felcserélése, 2) a szórészek megfordítása, 3) a betűk kicserélése.
Maria Dietrich semmi egyebet nem tett, csak főként az úgynevezett Deimel szótárt, a szumér nyelvvel foglalkozók "bibliáját" átvizsgálta a temura írásmód szempontjából. Így derült ki, milyen nagy kár, hogy a német Anton Deimel nem tudott magyarul.
Íme, Deimel szótárából, végül is a sumer írásokból így bomlanak ki ma is használt szavaink a temura szabályait alkalmazva (figyeljük a szótag- vagy szófordításokat):
| S^A-A-BU |
| S^A- |
A-BU |
| ősz |
apó |
| ősz apó |
| LE ZÈNU |
| LE |
ZÈNU |
| le- |
néz |
| lenéz |
| AS^LAKTUM |
AS^ |
LAK |
TUM
|
si |
kál |
tam |
| sikáltam |
| EKALKUSSI |
| EKAL |
KUSSI |
| lak |
hűs |
| hűs lak |
| IRHANÀ^S^ |
| IR |
HANÀ^S^ |
| ro |
hanás |
| rohanás |
Ez a temura írásmód.
Maria Dietrich e könyve 4100 szumér-magyar szóegyezést mutat be. Mindezek miatt ez a könyv tán az utóbbi évszázad legfontosabb nyelvészeti könyve. Természetesen minden új nehezen tör magának utat. Ám minden, ami igaz, egyszer csak megkapja méltó helyét. De addig is mi magyarok ismét egy újabb titkos tudással lettünk gazdagabbak. A szumérok nyelve nem csak hogy emlékeztet némileg a magyarra, hanem magyarul beszéltek – amennyiben a magyar alatt, s jogosan, az ősnyelvet értjük.
