Bevezető az ABC történetébe

Lásd ezzel kapcsolatban még A latin ABC-változat eredete című írást is.

 

Induljunk ki a mai ABC-ből.

Ma négy ABC-t kell megtanulni az iskolában, nem pedig egyet. Külön abc ugyanis a kisbetûs abc és külön abc a nagybetûs ABC, továbbá mindkettőnek van nyomtatott és kézírásos változata. A kisbetûs abc-t Alkuin keresztény szerzetes találta ki 785 körül. E pillanatig örök idõk óta csakis a NAGYBETÛKET használták. (Kivéve a gyorsírásra kifejlesztett jelkészleteket, melyek története szintén az idők homályába veszik.)

Vajon honnan származik a NAGYBETÛS jelsorozatunk?

A kérdésre eddig számtalan válasz született, de ezek kölcsönösen és körkörösen kizárják egymást. A legkülönbözőbb elgondolásokban csak annyi a közös elem, hogy e jelcsoportot mindig mindenki valaki másoktól örökölte. Hogy aztán a még távolabbi idõkben hogy, s mint történt, nos, ezt Európában nem "illendő" feszegetni. (Főként a latin, s némiképp az ógörög műveltség egyedülállóságának látszatát fenntartandó.)

Az ABC eredetének kérdése nem is tûnik súlyos problémának az elsõ pillanatban. Pedig jó nyomra találva - mint majd látni fogjuk - mintha nyakunkba szakadna az ég... Szó szerint soha nem látott (õskori) világok tárulnak fel elõttünk. A sors kegyének érzem, hogy e területen elsõként én pillanthattam be a múlt sötétjébe. (Itt kell megemlítenem az út törő Varga Gézát, aki 10.000 év távlatába jutott, megnyitva ezzel a további kutatások előtt az útat. E könyve: "A székely rovásírás eredete", Írástörténeti Kutató Intézet, Bp., 1998. E könyv nélkül nem születhetett volna meg az én JEL JEL JEL című könyvem sem.)

Nézzük meg milyen jelekből is áll a mai nagybetűs ABC-nk?

Először is észre kell vennünk, hogy a CS, DZ, DZS, GY, LY, NY, SZ, TY, ZS, valamint az Á, É, Í, Ó, Ö, Ő, Ú, Ü, Ű nem önálló jelek, hanem a szűkös latin ABC-nek a benne meglévő betűk felhasználásával történt bővítményei. (A latin ABC valójában 22 jelből áll, nekünk pedig 43 betű is kevés, kb. 47-re lenne szükségünk.) A fent felsorolt mássalhangzó jelek az alap ABC-ből vett betűk összetételei, az "ékes" magánhangzók pedig az alap magánhangzó-jelek: pöttyökkel, vonalkákkal díszítve. A mai ABC-nk tehát toldozott-foltozott ABC, ezen nincs mit szépíteni. Nyoma sincs már benne az ősi "egy hang - egy jel" elvnek:

A Á B C CS D DZ DZS E É F G GY H I Í J K L LY M N NY O Ó Ö Ő P Q R S SZ T TY U Ú Ü Ű X Y V Z ZS

Ha ebből kivesszük a már csak díszítéssel, vagy párosítással megkülönböztetett jeleket, akkor formailag tiszta jelsort kapunk:

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U X Y V Z

De már ez a jelsor is toldozott-foltozott. A "J" nem õsi, önálló jel, hanem a rómaiak jóval az ősi jelsor latin átvétele után már saját maguk alakították ki az "I" jelbõl. Szintén római kori változtatás eredménye az "U" is. Egész egyszerûen elgömbölyítették a "V" alsó részét, s az így kapott jelet megtették az "u" hang jelének. (Eredetileg az "u" hangot is és a "v" hangot is a "V"-vel jelölték.) Továbbá az L az ősi sátor alakú jel elfordítása, maga a V pedig az Y szár nélküli változata. Ezek kései római fejlemények. (Egyes betűk többféle történeténetének oka az, hogy az egységesítés csak lépésről-lépésre történt.)

Így tehát az eredetet kutatva a következõ egységesített, végleges, s mindmáig megkövült jelsor történetével kell elszámolni:

A B C D E F G H I K L M N O P Q R S T X Y V Z

E jelformák római ízlésûek. Nem mondok újat azzal, hogy az ABC jeleit számtalan módon lehet formálni, hiszen nem egyebek, mint geometrikus ábrák. (Akinek van szövegszerkesztõ programja, jól tudja, szinte számtalan "betûtípus" közül lehet választani. Megjegyzem: nem a betûnek. hanem mindig és csakis a teljes ABC-nek van típusa, azaz stílusa!) Nos, a rómaiak nem mai stílusú betûsorral kezdték. Nézzük csak meg az alábbi ábrát. Ezen a latin nyelvû felirattal díszített, kb. 2.500 évvel ezelőtt készített tárgyon jól látható, miként változott meg ugyanazoknak a jeleknek a felrajzolási módja a latin írásbeliség kezdete óta:

A feliratos tárgy:
A felirat formahûen:
A jelek mai "dizájnnal"
A felirat jobbról balra olvasandó: egykor mindenhol ez volt a kedvelt irány. A fordítás: "MARIOS CSINÁLT ENGEM RUMASIOSNAK".

Fenti írás korabeli jelei és ugyane jelek mai dizájnja, de csakis a dizájnja, láthatóan eltér egymástól. Általában véve megállapíthatjuk, hogy a jelek többsége átfordult balról jobbra, ami az írási írány (sorvezetés) megfordításának egyszerû következménye. Megállapíthatjuk továbbá, hogy egykor ferdén rajzolták az "E" és az "F" betûket és "földig húzták" a száraikat. A "H" jel eredetileg egy kettéosztott téglalap volt, melybõl apránként elhagyták a felsõ és az alsó záró vonalkát: így lett a mai "H". Úgy tûnik, mintha az "M" egyszerûen átfordult volna, de a történet ennél sokkal izgalmasabb, s mélyen összefügg a "W" jel itt nem részletezendõ alakváltozásaival is. Egyetlen lényegi változás történt: régen még a fordított "N" volt az "r" hang jele. (Csak megemlítem, hogy az "R" sem új jel, hanem a "D" kései származéka.) A teljes latin ABC ilyen volt a leletek alapján:

Legrégebbi ismert latin jelsor:
Kb. 2.200 éve már ilyen volt:

A fenti ábra jól mutatja a latin ABC formaváltozásának elsõ fázisát. A latinok megdöntötték az õsi "A"-t, a kettõs keresztet idõvel a vonalkával megtoldott "C"-re cserélték le, a kettéosztott négyzet alsó és felsõ vonalkáját elhagyták, a "fordított N" helyébe a vonalkával kiegészített "P"-t tették, de megtartották az "N"-t is stb. (A "Z" jelet is csak késõbb kezdték használni.) De mindez nem lényegi változás, az ABC UGYANAZ az ABC maradt a kis grafikai módosítások után is, mint volt. Láthatóan csak a "fazonja" változott kissé az idõk folyamán. (Megjegyzés: a "Q" nem más, mint õsi hieroglifa, jelentése: "fej". Az alsó farkinca a nyak.)

Ez a legrégebbi, leggyakribb latin ABC. Úgy tűnik, az etruszkok állították nekik össze. Ebben az ABC-ben csak a betűkhöz tartozó hangok egy része szokatlan a székely-magyar ABC ismerőinek.

Az alábbi ábrán a "JEL JEL JEL, avagy az ABC 30.000 éves története" könyvem alcíme látható a rómaiak korai ABC-jével:

AZ ABC HARMINCEZER EVES TORTENETE
A két szöveg ugyanaz, az ősbetűk alakját csak a kor szerinti divatos forma különbözteti meg. Érdemes őket betűről betűre összehasonlítani.

Jól jegyezzük meg a fent látható legrégebbi "latin" jelsort. Ha a múltra vagyunk kíváncsiak, ennek eredetére, õsére kell fényt deríteni. Ezt kezdtem nyomozni, s a már szép számú õskori írás felismerésével, rendezésével meglepõ eredményekre jutottam. Ezt költõien úgy is mondhatnám, hogy 10-20-30.000 évvel ezelõtt meghalt emberek szellemeivel sikerült szóba elegyednem. E szellemtörténeti kalandot a JEL JEL JEL, avagy az ABC 30.000 éves története címû könyvemben írtam le, melybõl szemelvényeket mutatok be e honlap további részében. (A 30.000 év a régészeknek, genetikusoknak köszönhetően ma már 45-40.000 évre bővült, de a kezdet még ez időpontnál sem látható.)

Most pedig vessük össze a fent látott régi latin jeleket a szkíta-hun-székely-magyar Kárpát-medencei (a továbbiakban: székely-magyar) ABC jeleivel. A felső sorban a magyar, alatta a kezdeti latin betűk láthatók, de nem a ma megszokott, hanem a betűk felépítése szerinti sorrendben:

Ha ismerjük az eredeti latin jelformákat, akkor már kétségünk sem lehet arról, hogy a két fenti jelsor mélyen összefügg. Hogy egyik a másikból vétetett, s nyilván a hosszabból a rövidebb.

Az összehasonlításból egyértelműen kiderül, hogy a székely-magyar ABC eredendően jóval régebbi, mint a latin ABC. Ezt igen egyszerű belátni:

  • Jól látható, hogy a latin ABC csak kivonata a felette lévőnek. Ennek az az oka, hogy a latin nyelv igen szegény hangzókban, míg a magyar beszédben rendkívül sok a hang.
  • A székely-magyar ABC betűinek összessége, mint egységes jelsor, több tízezer évig visszamenőleg követhető. 8.000 év óta már biztosan használatos a Kárpát-medencében. (Tordos-Vincsa, lásd alább.)
  • Latin nyelvű írásbeliség csak jóval Róma megalapítása után kezdődött. A latin nyelv is ekkor "rázódott" össze több nyelvből. Tudni kell ehhez, hogy Rómát az etruszkok - szintén magyar nyelvűek (ld. Maroi Alinei) - alapították, s csak 300 év múlva szerezték meg a fennhatóságot a beszivárgó, és gyorsan elszaporodó idegenek. Őket nevezzük keverék nyelvük elnevezésével latinoknak. (Romulusz és Rémusz története valótlan mese.)
  • Kevesebből többet elvenni nem lehetséges.

Mindebből következik, hogy a székely-magyar ABC az ABC történetének fő ágához tartozik, a latin ABC pedig csak a sok mellék ág egyike.

A felső sorban a legalább 8-6.000 évvel ezelőtti Kárpát-medencei leleteken (Tordos-Vincsa és a további lelőhelyek), az alsó sorban a ma is használatos székely-magyar ABC látható. Egyedül csak a hármas kereszt hiányzik, mert a W alakú jel végül is ugyanaz, mint az a jel, melyből a mai B született. Továbbá a fordított C jelnek több változata keletkezett mára.

S ennél még meglepőbb felfedezésre jutunk, ha összevetjük a székely-magyar és az egyiptomi démotikus ABC-t. A két sorban soronként felül a székely-magyar, alatta az egyiptomi démotikus ABC látható:

magyar:
démotikus:
magyar:
démotikus:

A két ABC - pár további apróságot kivéve - csak annyiban különbözik, hogy az egyiptomiból hiányzik a "csokornyakkendő". Ily hosszú külön élet után ez semmiségnek tekinthető. Hadd idézzem ide az általam összeállított írástörténeti axiómák közül az V.-et:

"Ha két ABC-t azonosnak látok, akkor nem két ABC-t látok, hanem egy ABC-t látok, két példányban leírva."

Márpedig az ABC-ket nem súlyúk, színük, vegyértékük, savasságuk alapján azonosítjuk, hanem ránézésre. Más szempont egyszerűen nincsen. Tehát a fenti két ABC nem hasonló, hanem azonos. Ezzel szemben nem lehetséges ellenérv. A kérdés csak az, hogy milyen történelmi események hiányoznak mára már a tudatunkból. (A történelemírás legalább annyit igyekszik takargatni, mint amennyit feltárni, de mi itt felrúgni kényszerülünk a hallgatólagos egyezségeket.)

Ha áttanulmányozzuk az alábbi ábrát, kétségünk sem lehet arról, hogy a vonal alatti ABC-k a vonal feletti ABC kivonatolásai. Ennek bizonyítása roppant egyszerű: Egyik vonal alatti ABC-ben sincs olyan jel, mely ne lenne meg a vonal fölöttiben, ugyan akkor a vonal alattiak összeadják a vonal fölötti ABC-t. A vonal alatti ABC-k (és még oly sok egyéb, csak itt nem tartottam szükségesnek rengeteg továbbit bemutatni) időben-térben oly szerteszórtak, hogy csakis akként maradhattak azonos mederben, ha a minta mindegyiküknél ugyan az az ABC volt:

magyar:
démotikus:
arámi:
latin:
athéni:
krétai:
thérai:
korzikai:
naxosi:
boeotiai:
dél-arábiai:
etruszk:
föníciai:

A "különös" ABC-k is a fenti, vonal alatti sorba illeszkednek, pl. az arab és a héber is, csak időközben a betűk eredeti formavilága "szétíródott". Közülük a héber ABC alakulását, "szétíródásának" pár lépcsőfokát mutatom alább. Időben alulról felfelé haladva jól követhető a "metamorfózis":

héber:
arámi:
föníciai:
székely-magyar:

Az írásbeliség, s benne az ABC története tehát az "írott történelem" előtti időkbe nyúlik.

A kérdés csak az, hogy mikor született meg ez a jelsor, s az e jelekkel való írásbeliség? A nyomok - leletek - szinte végtelen messzeségbe vezetnek bennünket. Mégpedig azt árulják el, hogy valaha egy egységes nagy műveltség létezett Eurázsiában, hiszen például a kínai és a sumér írásjelek is a fenti, "vonal fölötti" ABC-ből épültek fel. A megtalált nyomok a Kárpát-medencébe, és még régebbi időket tekintve teljes Európába vezetnek bennünket. Ezt a leletek bizonyítják, melyek közül a legfontosabbakat a következő lapokon be is mutatom.

(A hasonló témájú másik cikk megközelítését lásd fent.)