Az õsi írásleletek idõben igen elszórtak, ugyanakkor a rajtuk fennmaradt betûk rajzi világa igen egységes, mi több, rendre ismétlõdnek ugyanazok a jelek tízezer éveken át. Akad olyan eset is, hogy 5-10.000 éves különbséggel ugyanaz a három betûbõl álló felirat jelenik meg - egyaránt lóra írva. Mindebbõl eleve gyanakodhatunk arra, hogy ugyanarról az egyetlenegy ABC-rõl, jelkészletrõl lehet szó.Különösen azért is erre kell gondolnunk, mert - egy grafikus a megmondhatója -, végtelen számú, egymástól rajzilag teljesen eltérõ formavilágú jelsorozat állítható elõ. (Ma is nagyon sok, grafikai ötletében gyökeresen eltérõ betûkészlet található a Földön.) Tehát ha mindig ugyanazon rajzi elv szerinti jeleket találunk a messzi múltban és ami még ennél is fontosabb: nem találunk másfélét is, akkor azonos jelkészletrõl lehet csak szó. Márpedig a végtelen lehetõség ellenére sem kerültek elõ "másféle" formájú írásjelek. Kerültek elõ, igaz, de azok viszont egyetlen módszer szerint és ugyanazokkal a jelekkel írt számok. Tehát nem "másfélék" ezek sem, hanem éppenhogy az írásbeliség másik oldalának a bizonyítékai: az íráshoz szükségszerûen társuló számírásé.Ennyi megfigyelés tulajdonképpen elegendõ annak tudomásul vételére, hogy létezett egykor egy jelkészlet, melyet még ma is használunk írásra. (Lehet, hogy volt másféle jelsor is, de nem került elõ eddig. EZ a jelsor azonban elõkerült, ennek egyik kései változata például a mai nagybetûs ABC-nk.) Mindez látható. Hogyan lehet azonban matematikai eszközökkel is egzaktul igazolni, beláttatni, hogy a leletek valóban a fent leírtak bizonyítékai? A JEL JEL JEL címû könyvemben a biztonság kedvéért minden állítást legalább két módon is igazoltam. A fenti észrevételem beláttatására pedig többek között a következõ logika csapdát találtam ki. (Itt most csak ezt mutatom be.)Kiválasztottam jónéhány régi, 3-2.000 évvel ezelõtt használt ABC-változatot, az ókori latin, az ógörög, az arámi és még néhány más ABC-t. Bõséges a választék, mert meghökkentõen egyöntetûek voltak mindig is az ABC-változatok. Az említett ABC-kbõl kiválasztottam mindazokat a jeleket, amelyek ezen ABC-k közül legalább kettõben megtalálhatók. Így megkaptam az akkoriban legelterjedtebb betûkbõl álló jelsorozatot:
Ezt a legelterjedtebb betûkbõl álló átlag jelsort elneveztem hipotetikus ABC-nek, röviden jelölve hABC-nak. (Az "A" betûnek két változata volt ekkoriban. E kettõsséget a bal alsó szár szürkére festésével jelöltem, azaz az "A" két változata rejlik ebben az egyetlen betûben.
Fent tehát az általam hABC-nak elnevezett jelsorozat látható. Ezt a jelsort céltáblának tekintem. A célbadobálás pedig nem más, mint az, hogy a leteteken talált jeleket - bármi legyen is az - megpróbáljuk beledobni a céltáblába, azaz megnézzük van-e ott párja, avagy nincs. Minden egyes "lövésnél" két kimenet lehetséges:1. A talált jelnek van megfelelõje a céltáblában. Ekkor a megfelelõ helyen találatunk van, azaz ez a talált betû beolvad a hABC-ba, a céltáblába.2. A talált jelnek nincsen megfelelõje a céltáblában, ekkor tehát nincs találatunk. A célbalövésnek megfelelõen ezek a jelek a céltábla mellett gyülekeznek.A következõ végeredmények várhatók:
A. Legvárhatóbb végeredménynek az tûnik, hogy lesz néhány találat ugyan, de a "lövések" java része a céltábla mellé megy. Ekkor három eset lehetséges:
A céltábla mellé került jelek között sem található rend. Ez esetben azt kell mondanunk majd, hogy az emberek a vizsgált tízezer évek alatt hol ilyen, hol olyan jelekkel írtak, s a nagy szórás, valamint a kevés lelet miatt nem különíthetõk értelmes kisebb csoportokra a valaha is írásra alkalmazott és elõkerült jelek halmaza.
A céltábla mellé került jelek között összefüggést találunk. Ekkor azt kell mondanunk, hogy nem a céltábla jeleire, hanem egy másféle grafikájú jelkészletre találtunk. Sikerült ugyan elválasztani az ocsút a búzától, de ki kell jelenteni, hogy volt ugyan írásbeliség, ám a 3-2.000 évvel ezelõtti ABC-változatoknak semmi köze az õsi írásbeliséghez. Ekkor a célbalövés helyett hatékonyabb elemzõ módszert kell keresni.
Többféle jelcsoportot is elkülöníthetünk a céltábla mellett. Ez nem várható eredmény, mert kevés a lelet.
B. A kisérlet másik végeredménye az lehet, hogy rendre beletalálunk a céltáblába, ám mellette is jócskán gyûlnek a jelek, a "mellé ment" találatok.
Mivel kevés a lelet, ezért ha a "mellé ment" jelek között nem találunk valamilyen rendet, akkor a találati hibák miatt erõsen megfogyatkozott számú találatokat más módon kell értékelni. A célbalövõsdi tehát ez esetben sem hoz eredményt.
Lehetséges, hogy a céltábla mellé hullott jelek között mély rend lesz található. Ekkor 1. vagy egy másik független jelsorra (jelkészlet töredékre) is rátaláltunk, avagy 2. a találatok és a mellé ment találatok által alkotott két jelcsoport között mély összefüggés van, tehát egyetlen írásbeliség két arca válik láthatóvá.
C. A többi lehetõséget nem kell vizsgálni, mert minden további lehetséges kimenetel a módszer biztos kudarca.Itt elõre elárulom, hogy miközben a jelek jó része - függetlenül a koruktól - rendre a céltáblába csapódik, a céltábla mellé ment jelek szintén összefüggõ rendszert alkotnak és a bennük rejlõ rendszer könnyen észrevehetõ. Végül könnyû lesz megállapítani, hogy a céltáblába csapódott és a mellé ment lövések két csoportja egyetlen fajta írásbeliség két arca, az írásé és a számírásé. (Lascauxban felrémlik egy másféle számírási mód is, tehát kétféle számírás is gyûlik a céltábla mellett, de e másik számírásnak nem lelni még az elõzményeit. Ám amiatt, hogy e jelhalmaz egy további zárt rendet alkot, méginkább igazolódik a "célbalövés" valóságos eredményessége, sikeressége.)Nézzük tehát a "célbalövést" leletrõl-leletre haladva. Elõtte azonban megjegyzem, hogy a hABC nem lehet állandó, hiszen az ABC is élõlény, tehát változhat némiképpen. Emiatt ha valamilyen új jel elõbukkan az idõ messzeségébõl a ma felé haladva, ezt az új jelet a hABC jelei közé emelem. A hABC ereje nem hogy gyengül ezáltal, hanem épp ellenkezõleg, erõsödik, ha ezeket a bõvítmények végül a hABC-ot összeadó, vagy más korabeli ABC-változatokban is megtalálhatók.
Ha ez következik be, akkor az mondható, hogy az õsi ABC változásai, vagyis életjelenségei is láthatóvá váltak.
35-30.000 évvel ezelõtti írott kõ Pont d'Arcból, s néhány egyéb korabeli elszórt lelet
A pontosan azonosítható jelek:
29-19.000 évvel ezelõtti két felirat, egyaránt Grotte Cosquer barlangban
Figyeljük meg, hogy az alábbi, jóval fiatalabb képen, s ugyancsak lovon, ugyanez a három betûs felirat látható:
14.000 éves, felirat Les Eyzles-bõl
20.000 éves felira, Pech Merle barlangjában
Itt most nem térek ki a "kéz" jelre. Különösen nagy és hosszú története van, de ennek nincs most jelentõsége.
20-10.000 éves írásjelek, Mas d'Azil
Néhány a sok leletbõl
10-15.000 éves résfuvola
A furulya jelei:
6.000 éves lelet Alvaoból
6.500 éves lelet a Kárpát-medencébõl
A Kárpát-medencében és Balkánba nyúló részeken talált 6-4.000 éves írástöredékek jelei.
Részlet.
S ezzel megérkeztünk némi bõvülés után pontosan ahhoz az ABC-hez, melyet szkíta-hun-székely-magyar ABC-nek neveznek
Kb. 5.000 éve, Scara Brae
A fenti utolsó elõtti összehasonlítás jobb oldalán látható ABC-változat tehát a Kárpát-medencében 6-4.000 évvel ezelõtt használt ABC. Éppen, és egész pontosan ez a magyar "rovásírás" ABC-je.
S itt kezdõdik az írástörténeti nagy kaland második igazi meglepetése. Ez a fenti õsi ABC ma is létezik és él a Kárpát-medencében. Van ugyan kevéske eltérés közöttük, de nem több annál, mint amennyi változás igazán megengedhetõ 4-5.000 esztendõ alatt egy ABC életében. Ezzel szemben igen sok kultúra-függõ részletben azonosak. (Például számos állandósult ligatúrájuk azonos.) Az alábbi ábrán a felsõ sorban a 6-4.000 éves, alatta pedig a még ma is használatban lévõ szkíta-hun-székely-magyar ABC látható. E két ABC azonosságát el kell fogadnunk. A meggyõzés érdekében még néhány állandósult ligatúrát is beillesztettem a sorba. (Figyeljük meg például az "X" alapú jeleket és a kettõs vonalú "C"-t.) Megjegyzem még, mivel a régi leletek töredékesek, nem valószínû, hogy minden egyes akkor használt jel elõkerült a cserépdarabokkal. Ám emiatt csakis hiányos lehet a felsõ sor, mert ami betû elõkerült, az volt:
A szkíta-hun-székely-magyar ABC-t nem hozta tehát senki sem a Kárpát-medencébe, itt volt az mindig is. Ennek másféle igazolásául itt most csak azt említem meg, hogy ehhez hasonló ABC nem volt sehol máshol sem, erre semmi sem utal. Sok irányba eltávozott ez az ABC a Kárpát medencébõl, megtermékenyítve sok-sok népet, de a távolsággal arányosan el is "torzult", kivétel nélkül minden egyes esetben. (Ilyen torzult változatok az arámi, a föníciai, a türk stb. ABC-változatok is.) Következõleg EZ az ABC a 6-4.000 évvel ezelõtti idõk után biztosan nem kerülhetett ide máshonnan. El kell hát fogadni azt a szokatlan gondolatot, hogy e fent látható, Kárpát medencei ABC õsidõk óta folyamatosan használatban volt a Kárpát-medencében, mindmáig. Ha nem lett volna folyamatosan használatban, nem maradhatott volna fenn, mert feledésbe merült volna. S hogyan lehet összekötni két ilyen távoli idõpontot? Nos, ha leteszem este a nadrágomat, s reggel felébredvén még mindig ott van, felesleges azon gondolkodnom, hogy mi történt vele "idõközben", míg nem láttam. Láthatóan semmi. Értelmetlenség az efféle álproblémába belebonyolódni. Természetesen sokminden történhetett idõközben, de ezek végösszege zéró, mert ugyanaz késõbb is ugyanott van, s ennyi bizonyosság tökéletesen elegendõ is. Nem csak egy nadrág, hanem egy ABC esetében is. (Ennek egyenes következménye az, hogy e hosszú idõ alatt mindig volt magyar szó a Kárpát medencében. Kik azok, akik töretlenül itt éltek évezredeken át. Sõt, ha megvan még az ABC-jük, akkor õk is megvannak még. Persze nehéz rájuk találni, mert az õ nyelvüket beszéljük /jobbára/.)A fentiek értékét nem csökkenti, mi több, lényegesen erõsíti az, hogy mégiscsak volt egy, de csak egyetlenegy olyan távoli ABC, amely kisértetiesen hasonlított a Kárpát medencei ABC-re, mondhatni ugyanaz volt. Ez pedig az egyiptomi démotikus ABC. Felsõ sorban a szkíta-hun-székely-magyar, az alsó sorban az egyiptomi démotikus ABC látható. A magyar ABC-ben lévõ hieroglif jeleket itt most nem mutatom:
Épp e sorok írása közben hívott Lépõ Zoltán barátom, ki hosszú ideig élt Japánban. Mesélte, hogy itt megismerkedett egy japán egyiptológus professzorral, akinek az az elmélete, hogy a hükszoszok a Kárpát medencébõl mentek Egyiptomba. Nos, ehhez azt tudom hozzátenni, hogy az egykori Kárpát medencei ABC-vel azonos démotikus ABC nagyjából akkoriban jelent meg Egyiptomban, amikor a hükszoszok. De ezt a gondolatot még vizsgálni kell. Senki sem tudja, honnan kerültek Egyiptomba a hükszoszok, azaz mindenki másként tudja, ami egyre megy. Az ABC lenne az elsõ olyan adalék, mellyel talán azonosítható ez a hódító nép. Az ABC segítségével nem csak a hükszoszok kilétének titka oldódna meg, hanem az is, hogy miért azonos az egyiptomi démotikus ABC az õsi Kárpát medencei ABC-vel. Ugyanis sokkal nagyobb az azonosság köztük, mint ami fenti ábrán látszik. Ezt már máshol többször kifejtettem, s itt csak annyit említek, hogy a démotikus betükkel írt szövegek magánhangzóugratással vannak tele, s a hangugratás szabályait mondanom sem kell a magyaroknak: pontosan ugyanazok, amit mi is használunk, ha régi betûinkkel írunk magyarul. Például: Kloptr, Alkszntrsz, Amn Rmszsz, stb.(E témához ajánlom még a kezdõlapon található IDÕ ÉS ABC címû tanulmányomat.)
Napóleon szavait kissé eltorzítva ugyan, de méltán mondhatom tehát: 35.000 esztendõ néz le rátok.
A fentiek bõségesen elégségesek annak bizonyítására, hogy valóban létezett legalább egy jelkészlet az õsi idõkben és éppen az, amelyik még ma is megvan, használatban van a Kárpát medencében. Változott ugyan de a lényeg teljesen ép maradt. Ezt méginkább belátjuk, ha észrevesszük, hogy nemcsak az összehasonlításra került jeleknek van bizonyító erejük, hanem ugyanennyire fontos, bizonyító erejû adalék az is, hogy mi maradt ki. Nos, a számjelek kivételével egyetlen hABC-on kívüli jel sem került elõ a vizsgált õskor 30.000 évéből. Mindegyik talált írásjel úgy illeszkedik a hABC-ba, mint kulcs a zárba. Tehát biztosan létezett egy ABC, éspedig az az ABC, amelynek jeleibõl áll maga a hABC is. S ez az ABC legtisztábban a szkíta-hun-székely-magyar ABC-ben õrzõdött meg.
A másfajta jelek, azaz a számjelek tovább erõsítik a hABC magányosságát, zártságát és egyedülállóságát. Ennek okai a következõk:
A "másfajta jelek" azaz a hABC-on kívüli jelek egyik csoportját a pötty-vonal jelek alkotják. Ám láttuk, ezek szintén önálló és zárt szellemi egységet alkotnak, mivel egyetlen számjelölési ötlet elemei. (Mint említettem, egy további jelcsoport is található Lascauxban, de ezek a jelek ismétcsak másféle számjelölési mód elemei.) Szó sincs tehát arról, hogy ezek a jelek "felhigítanák", avagy "elmosnák" a hABC határait. Sõt, tökéletesen kiemelik az írásjelek egységességét, egyedülállóságát és zártságát.
EGY SEJTÉS
Egy ABC-t csakis kitalálni lehet. Tehát a fent elemzett jelsort is kitalálta valaki. A jelsor formarendje (mégha az nem is látszik töretlennek) visszavezethetõ néhány alapelemre, hiszen láthatóan pár alapelem variálásáról van szó. Ebbõl következõen elegendõ támpont esetében kitalálható, hogy mi volt a feltaláló alapötlete, milyen jeleket rajzolt fel elõször maga elé munkája kezdetekor. Vajon elképzelhetetlen-e, hogy az õsi jelsor feltalálója a következõ jelekbõl indult ki:
Tudom, ez az ötletem eléggé meglepõ. De ne ítéljünk túl korán. Van néhány érvem, melyek a gondolat azonnali kidobása ellen szólnak.1. A fenti négy alapelemmel elõállítható az õs-ABC jeleinek 3/5 része. Csak azok a jelek tûnnek a négy alapelembõl nehezen levezethetõnek, amelyek látványra is kilógnak a sorból, azaz megtörik az esztétikai rendet. Ezek lehetnek késõbbi toldalékok, vagy torzulások. Az ABC minden bizonnyal jóval a legelsõ lelet elõkerülése elõtt készült. (Tehát jóval 35.000 évvel ezelõtt.) E hosszú idõ alatt sokszorosan torzulhatott.3. Kétség sem férhet ahhoz, hogy az õs-ABC feltalálója geometriai rend elõállítására törekedett. Egyébként nem ilyen lenne a jelsor. A kérdés tehát csak az lehet, hogy üzenetként rejtette-e a jelsorba a geometriai alapformákat, avagy jelek szükségszerûen vezethetõk vissza ezekre az elemi formákra, mert elemi geometriai eszmény vezérelte a szerzõt. Akár így, akár úgy, a jelsor kitalálójának agyában eszményképként voltak meg a geometriai alapformák. Egyébként össze-vissza ábrákból állnának ezek a betûk.Két megállapításban biztosak lehetünk. 1. Az õsi jelsor kitalálója tudatosan tartotta a geometria világában a jeleket. Aki vésett már kõbe, fába jeleket, az tudja, hogy legtanácsosabb elkerülni a köríves vonalakat, különösképp a kört. Ennek ellenélre az õs-ABC legjellegzetesebb jelformája a kör. 2. A jelsor tervezõje tudta, hogy mit csinál. Akármi volt az alapötlet, megállapítható, hogy tudta mi a kör, a háromszög, a négyzet és a szakasz.
Az esztétikai érvek, az egyensúly léte is sokmindenrõl árulkodik. Az alábbi ábrán egymás mellé tettem azt, ami összetartozik: a 35-30.000 esztendõvel ezelõtt használt számjelek és írásjelek legjellemzõbb szeletét. Ezek együtt a teljes õskori írásbeliség képét, szellemiségét és esztétikai világát vetítik elénk, egy teljes körû, érett, világos szellemiségû kultúrát. Nem túlzás azt mondani, hogy 35-30.000 éve halott õsök szellemével lép érintkezésbe az, aki rátekint az alábbi ábrára:
A fenti ábrát szemlélve megállapíthatjuk, hogy a magasfokú emberi kultúra minden bizonnyal nem 35-30.000 évvel ezelõtt kezdõdött, mert ez már egy kész jelvilág. A számok és az írásjelek összetartoznak, érettek, letisztult gondolkodás termékei, nyoma sincs rajtuk valamiféle bizonytalan kezdetnek. Sõt, biztosak lehetünk abban, hogy e korban már kész volt minden szellemi büszkeségünk lényege, azaz a mai írásbeliségünk, festészetünk, szobrászatunk, geometriánk, racionalitásunk e kor gyermekei.
1. 35-30.000 éves számok.
Lelõhely: Pont d'Arc
E jelek természetesen bármik lehetnek, elsõsorban játékos pöttyögetéseknek vélhetnénk õket. (Lásd az elõbb látott pöttyözött bölényt.) Azonban a felsõ kép jobb felsõ részén a hat pötty mellet három kis párhuzamos vonal is van: ez a jelegyüttes mindenképpen és egyértelmûen szám. Ez a szám megfejthetõ, de ehhez célszerû elõbb áttekinteni a sokkal bõségesebb, s e számokkal teljesen azonos formavilágú, alább látható 17.000 éves lassauxi leleteteket.
E képen rajzon két szám van.
Az alábbi számok pedig Erdélyből valók, némely sóbányában még a XX. század fordulóján is írtak így számokat:
Tehát nem csak az ABC betűi azonosak, hanem annak ikertársa, a számjelek is magyar nyelvterületen maradtak fenn. Ez a számírás volt használatben Egyiptomban is, fennállásának utolsó pillanatáig. Az egyiptomi számrendszer azonban 10-es volt, s ehhez be kellett toldani két számnevet, valamint a 10-re is új szó kellett. Ezért lóg ki a sorból a "nyolc" és a "kilenc". Továbbá az új, kb. 10.000 évvel ezelőtt bevezetett 10-es jel alakja miatt (sátor alakú jel, ez van háromszorozva a címerünkben is) azonos a három (harom) és harminc (haromonc) szavunk. Ezen kívül a kb. 10.000 évvel ezelőtti átalakítás következménye, hogy külön csoport a "tíz", "húsz" és a "harminc", ám ezután visszatér a távoli kőkori számnév rendszer: negyven, ötven, stb.
Csupán a számneveink is elárulják, hogy az ősi műveltség nyelve ez, és az mindmáig.