AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 9.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
TAK
Tak, ták, magas hangon tek, teg: valami kiegészítése, fedése, illesztés, összeillesztés, pl.: tákol, tákolmány, takar, takaró, takargat, takony: mert ez meg belül takar, illeszkedik. Kitakar, betakar, takarékos. Latin ’tectum’=fedél, ’tectio’=fedés, ’tactio’=érintés (áttételesen érzés is), k>g: ógörög ’tégosz’=tető, mennyezet, latin ’tego’=takar,’tóga’=mez, ruha, ’teges’=szőnyeg, gyékény, ’tegimen’=takaró, lepel, ’tégulum’=fedő anyag, ’tégula’=fedőlap, tetőcserép, azaz fedésre való lapos kő. Ez tehát a tégla szavunk, még ha el (le) is csúszott kissé a jelentése. Szlovák ’tehla’=tégla. Tak, ták=illeszt, összerakból a takács, miből a szláv ’tkács’. (Szláv ’tak’=úgy, olyan is pontosan ez a gyök, hiszen épp azt jelenti, hogy illeszkedik, takar.) Tákból a latin ’texo’=sző, azaz összetákol (x: a k utáni sz csak díszül ejtett hang). Hasonlóan tákból a latin ’textor’=takács, ’textum’=szövet, ’textus’= szöveg, szövet (mert a beszéd is szövedék, a mesét is szőjük, tákoljuk), ’textórius’=takácsszerű. Az ács is tákol: ógörög ’tékton’=ács, ’tektaino’=ácsol, szerkeszt. Magyar teknő (tekenő)=ácsolt (nem vájt!), török ’tekne’ ua. Ógörög ’teüko’=épít, készít, azaz tákol. A remek tákolmány: ógörög ’tekhnéma’=művészi munka, ’tekhnikosz’=szakszerű, mesterséges. Ták-ból tehát a technika és a taktika is, mert mindegyik tákolmány. Az illesztés érteményből a ’tactus’. Vagyis nem véletlenül „hajaz” egymásra a tekenő, technika, taktika: ták, mindegyik. Ták=illesztésből (lásd: takt) az angol ’taction’=érintés, s így mi értjük is, hogy az angol ’tectonic’ miért szerkezettan, a ’tectorial’ miért „fedőhártya”.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 10.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
LE
Az al fordítva la, ez magas hangon: le.
Ami lefelé tart, az le-ít, í>j cserével lejt. Ami alul lévő helyen van, az le-en, összevontan: len (lenn: az n kettőzése csak nyomatékosítás), vagy lent van (ahol a t helyhatározó). Len mély hangrendben lan, például lankad=lefelé tart, így a lanka puhaságot is jelenthet: enged a nyomásnak. Lankad, lankás, lankaszt, lankasztó, lankatag, ellentétesen: lankadatlan. Finn ’lankeen’= lankadok. Régen a lanka a magyarban lanoga>langa kiejtésű volt. Lásd latin ’langueo’=lankadt, ’languor’=lankadtság, angol ’lanquid’=lankadt, ’languor’=lankadtság, francia ’languir’=lankad. A lent mély hangrendben és t>d cserével land, ez az angol ’land’=talaj, föld, németben ugyanez.
Ez a land mai is megvan a szókincsünkben. Ugyanis a hőmérséklet is lehet lankatag, lent, amit éppen a land d>gy kiejtési változatával mondunk: langy, langyos. Langy n nélkül ejtve lagy, lágy, miből lagymatag, lágyan, lágyul, lágyít, lágyság. Keményen ejtve ebből az ógörög ’légo’=lágyul. Az l hang is kieshet, innen a lágyék=ágyék azonosság. Német ’lende’=lágyék, ágyék. A lan lágyan ejtve: lany, melyből a lanyha, lanyhul, lanyhít. Lanyha l>r váltással, magas hangon: renyhe. A lanyh kezdő hangja kieshet: enyh, miből enyhül, enyhít, enyhület. Tehát nem véletlen az azonosság: enyhe=renyhe=lanyha: egy és ugyanaz a szó háromféle kiejtéssel. Latin ’lenio’=enyhít, ’lénitas’=lágyság, leniter’=lágyan, enyhén. Német ’lau’=langyosság. Angol ’lanitive’=lanyhító, enyhítő, ’lenitive’=enyhítő, francia ’lenteur’=lanyhaság, lassúság, tunyaság, ’lent’=lanyhán mozgó.
A le mély hangú alakja: la, ez áll a lassú és a lusta szóban is: német ’lass’=lankadt, ’lässig’=lanyha, hanyag, franczia ’las’=fáradt, kimerült.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 11.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
KAP
Jelentése: hirtelen utána nyúlva igyekszik megfogni valamit, épp úgy, ahogyan zuhanyozás közben az elröppent szappant próbáljuk elcsípni. Kapkod, kapkodó, kapdosás, kapálódzik, kapaszkodik, kaptat, kapó, kaparint, kapatos. Magas hangon: kep, kepeszt. A kirajzott méheket elkapó tár: kaptár. A horgász is a kapásban reménykedik, a lány után is kaposnak, kepesztenek, kapaszkodnak. A kaposás szenvedély is lehet, mint gyűjtögetés, megragadás. Ezt fejezi ki a régi kaposi szó, melyet összevontan ma így ejtjük: kapzsi. „Kapóra jön”, „kapva kapni valamin”, „lopáson kapták”, „hajba kap”, „észbe kap”. „Kapossa már”: kezdi érteni, vagyis kaposni a lényeget (mint a szappant). Ebből a kapisgál, s amikor megérti: kapcsol. (Megjegyzés: alább a latinos c (ejtsd: k)-t az áttekinthetőség kedvéért a magyar k-val írom.) Olasz ’kapire’=ért, latin ’kapábilis’=fogékony (jó kaposó), ’kapesso’=(el)kap, ’kapio’=kap (elkap), ’kapto’=kapdos, ’kaptatéla’=magára kap, felkap, ’kaptio’=kapás. Spanyol ’kaptar’=kaptár, latin ’kaptátor’=szenvedélyesen kapos valami után, angol ’kaptor’=foglyul ejtő. A kap gyökből a kapocs, kapcsolat is. Kapocs a szláv nyelvekben torzult kissé: kopcsa. Spanyol ’kapatasto’: a gitár húrjaira felkapatható, felkapcsolható szerkezet, ’kaptación’=felfogás.
A szerelmesek is rákapnak egymásra, azaz kaposnak egymás után. Kapat: kapni parancsol. A kancát is kapatni viszik a csődörhöz. Ebből joggal gyaníthatjuk, hogy mivel a kis Ámor a nyilaival is kapat, ezért a Kupido neve sem lehet egyéb, mint Kapató. Mert latin ’kupide’=szenvedélyesen, vágyva, ’kupidus’=kaposi>kapzsi, ’kopulácio’=összekapcsolás, ’kopulator’=összekapcsoló. Német ’kopulieren’=összeesketni.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 12.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
TAP
Tap jelentése: két felület szorosan érintkezésbe kerül. Ebből a tapasz, tapaszt, tapad, tapéta, tapadó, tapint, tapogat, tapiz. Avagy tapló (tapoló): szorosan a fához tapad. Két tenyér összeillesztése is tap: taps, tapsikol. Angol ’tap’=enyhe ütés, ’tapping’= csapkodás, német ’taps’=legyintés, ’tappen’=tapogatni, ’tippen’=tapintani, u-val ’tupfen’=érinteni (lásd: „tupfolni”), francia ’toper’=kezet ad valamire, ’tapi’=lapuló (lásd: tapad), ’tapis’=szőnyeg. Tepsed=szétterül, hangcserével ma: tesped, innen a tepsi szó is. Szép gondolat: tapasztal=kitapogat, tapintatos=óvatosan érint.
Szintén két felület érintkezése: topog, topánka, toporzékol, tapos, tappancs, vékony hangon tipor, tipeg, teper (a földhöz lapítja). Német ’tappen’=topogni. Tap l vendéghanggal: talp.
Két rongy egymáson (lásd „folton folt”): toprongy, e top-ból a toplák is. Top, mint felül lévő, valamit takaró: angol ’top’=felső, ’topped’=fedett, francia ’toper’=valamire rááll.
Top fordítva: pot, pat. Például patics fal=tapics(kolt), agyaggal tapasztott fal. Egyik felület a másikon: pót, miből pótol, pótlás, pótlék. Angol ’patchy’=pót, ’petle’=odasimul. A patina és a patkó is két felület érintkezése. Angol ’petting’=símogatás, lásd tapiz.
Pat>pacs: pacskol, pecsét, német ’petschaft’=pecsét, ’patshen’=tapsol (paskol). A lényeg, hogy „odacsap” az ember. Angol: ’chop’=csapás, de bélyegző jelentése is van
Pat=pacs fordítva tap=csap. Csapat, csoport: egybe csapottak, egybe tapadtak. Ilyen a hordón a csap is, s szintén két felület érintkezése: csapás, csapkod. Példák a tap=csap azonosságra: angol ’tap’=csap, ’tap-hole’=csap-nyílás, ’tap-water’=csap-víz, tap-hause’=kocsma (de értjük mi: csap-ház), ’tap-ster’=csap-os. Francia ’tapée’=csapat, ’tapette’=csapó. Angol ’choppy’=változó irányú, azaz csapongó.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 13.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
FID
Kiejtési változatai: fid d>gy: figy, fegy, f>v: vid, vigy, vig, s még vis, viz, vizs. Jelentése: szemét valamire függeszti, mondhatni úgy is, hogy fürkész, azaz „figyel”. Figyelből a kezdő hang elvesztésével: (f)ügyel, (f)ügyelő, (f)ügyelet. Figyelem, figyelés, figyelmesség, figyelmetlen, figyelmeztet, figyeltet (szemmel tartat). Figy f>v: vigy-ből a vigyáz, vigyázz!, vigyázó, vigyázni, vigyázatlan. E vigy kiejtési alak igen elterjedt a szláv nyelvekben: vigyeni, vigyáni, vigyzáni, vigyzeni. A vigy vizs alakban is használatos: vizslat, vizslatja, vizsga, vizsgálat. A kém, a nyomozó is vizslat. Vizslat régi kiejtéssel: vislat. A vigy>vizs>vis-ből a latin ’viso’=vizslat, ’visio’=tekintés, látás, ’visitátio’=látás, (meg)tekintés. Innen az „orvosi vizit”, vízió (látomás), vízum (latin jelentése: „látmány”).
Vigy d-vel ejtve: vid. Ebből a latin ’video’ (vid-eo)=figyel, lát, szanszkrit ’vid’ ugyanaz, spanyol ’vidente’=látnok. Szlovák ’vidina’=vízió. Vagyis tele-vid-eo=tele-víz-ió. S hallottam már így is játékosan: „televizslató”, ami csak első pillanatban látszik viccesnek, mert telitalálat. Vid v>b különbözettel: szanszkrit budh (budh-ana-sz vigyázó).
A vigy gy>g: vig-ből a latin ’vigil’=ébren lévő, azaz vigyázó, ’vigilia’=virrasztás, azaz vigyázás. A figy-ből adódik a hűséges jelentés is, olyan értelemben, hogy szemét a másikon tartva követi, figyelmes hozzá, vele. Figy r vendéghanggal frigy, névként: Frigyes=hűséges, szövetséges, latinul gy>d: ’fidustus’, s e fid-ből a föderáció=szövetség is. (Frigyes nőnemben: Friderika.) A figy>fid-ből a latin ’fidele’=hűségesen, ’fidelis’=hűséges, ’fides’=hit, bizalom, ’fidelitas’=hűség.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 14.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
6. -OSZ
Első ránézésre is könnyen felismerjük az -osz végződésű szavakról, hogy ógörög származásúak. Ám ez az -osz, -asz, -esz végződés koránt sem idegen nekünk, vajon miért is veszett volna ki véglegesen, nyom nélkül? Nem is veszett el: a. sok szavunkban ma is megvan, b. egy részüknek kissé megváltozott már a kiejtése, ezek egy része az, amit ma -os, -as, -es melléknévképzőnek nevezünk, c. sok esetben sz>c hangmódosulással -oc végződéssé vált, d. egyszerűen elhagytuk szavainknak ezt a görög korukban még divatozó végződését.
a.) A csángó beszédben egészen szembetűnő az ilyen kiejtés: cendesz, kedvesz, édesz, szegít, moszt, meszél stb. Nyelvünknek ősgörögként elhíresült ága ebből a „pöszéző”csángó ágából kellett hogy leváljon, hiszen kétszer ugyanaz nem alakulhat ki. Például ógörögként így hangzottak e szavaink: ’oszüté’=ecet, ’szüszmatia’=csizmadia, ’inesz’=inas, ’szüpö’=cipő. Ehhez vegyük hozzá az olyan ógörög szavakat is, melyek a legkevesebb útbaigazítást sem igénylik: ’kopasz’, ’szakasz’, ’szalag’, ’szösz’. Továbbá nagyon sok mai szavunk is megtévesztésig épp ilyen csángósan-ógörögösen „pöszéző”: csupasz, horpasz, rekesz.
b.) Az ógörög sz s-vé válására a szóvégen: ’pürrosz’=piros, ’pisztosz’=biztos, ’megasz’=magas, ’órejász’=óriás, ’kallimosz’=kellemes, de a szóvégi sz olykor z-vé vátozott: ’szérosz’=száraz.
c.) Az -osz c-vé, olykor cs-vé alakult: ’mórosz’=morc, ’kümbosz’=gombóc, gömböc (ez eredetileg bendőt jelentett), ’pikrósz’=pokróc, ’kutosz’=kutacs.
d.) Az -osz véget már elveszettük: ’szírosz’=sír, ’madarosz’=madár, ’óligosz’=alig, ’teleosz’=tele,’szürtisz’=szirt, ’hosszosz’= hosszú.
E sorozatban mindvégig hazai vízeken evezünk.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 15.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
MO
A mo jelentését legkönnyebben a mo-oz>moz: moz-og, moz-gat szavakból érthetjük meg. Moz z>c, c>t módosulattal: moc, mot (szanszkrit ’math’=mozgat) , ezekből: mocog, mocorog, moccan, illetve matat, motoz, motoszkál. E mat-ból a matar, vagy motor (nem nekünk idegen szó!): forgón mozgó eszköz (pl. motola), amivel felgombolyítják a motoringot>motringot.
A mo v-s párja: mov. Ez olyan ősi magyar kettős, mint ló-lov, sző-szöv. E páros a latinba, angolba is bekerült: ’mot-us’=mozgás, moto, motion, motive (hajtó erő), illetve ’mov-eo’=mozdít, move, moving.
A száj mozgását fejezi ki: mohó, majszol. Angol mouth=száj.
Mozog az is, aki taglejtéssel, arc-, vagy szájmozgással ad valamit másnak tudtára. Ez az áttételes értelem jelenik meg a mutat, mutogat szóban. Aki beszél, a szája mozog, azaz mot> moty: moty-og, latin ’mut-io’=motyog. Francia ’mot’=szó, angol ’mot’=jelmondat, bemondás, ’mutter’=motyogás. Mot-ból a mottó is. A mo v-s párjából: lengyel ’muvi’=mond. Lásd még: mekeg, makog, mukkan. Hogy mennyire a szájmozgásról van szó, jól igazolja a német ’mucken’, amelynek jelentése: mukkanni is, és moccanni is. De mot-ból, mint a száj mozgásából a t>d: mod, n vendéghanggal: mond, monda, mondat, mondóka, mende-monda is. Német ’mund’=száj, ’mundgerecht’=könnyen kiejthető, ’mundlaut’=szájhang, régi német: ’muntigan’= mondani. Mo magas hangon me, ebből a mese, csángó ’mesze’=mese, ez m>b módosulattal: besze, szanszkrit ’bhásza’, miből a beszéd, beszél, ősgörög ’badzo’=beszélek. A mut, mot, moty(og) áll az ősgörög ’müthosz’=szó, beszéd, s a ’müthologia’=mesemondás szóban is. Tehát viccesnek hat ugyan, de hibátlan: mitológia motyológia, mítosz pedig motyosz, mert motosz(-kál a száj, ahogyan a gondolat is, egér is).
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 16.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
BÖK
Bök a tű, tövis, villa, dárda. Bökő, bököd, bökdös, bököget. Bök a bököl>bögöly is. Ujjal, szarvval is bökhetni. Bök b-vesztéssel: ök, miből: ököl, öklel, ökör. Innen a bika szó: bökő, öklelő.
A bök b>p változata: pök, angol ’poke’=bökés, ’poker’=piszkavas. Pök fordítva köp: mintegy hegyeset, szúrósat sercint, o-val: kop, miből a kopja (másként dárda): bökő, öklelő. Bök i-vel és b>p módosulattal: ’pik’, miből a spanyol ’pica’=lándzsa, ’pico’=csőr, ’picar’=szúr, tehát a ’pikádor’ is a bök szóból ered. Csakhogy a bika, mint „(b)öklelő”=bökő, tehát a ’picador’ így is ejthető: bikádor. Angol ’pike’=dárda, lándzsa.
Bök>pök k>c: pöc, miből a pöcök, ógörög ’passzak’: amit be kell szúrni, bökni. Aki valamit arrébb bök, „böklel”: pöcköl, pöckölget. Ebből a packázik, packázás. Pöcökből a pácika, páca, magas hangon: peca. Páca l vendéghanggal a pálca. Aki pecáz, az pálcáz. A hal pedig pecz>pedz, azaz pöcköli, bökögeti a horgon lévő kukacot. Áttételes értemény: aki peckesen megy, mintha nyársat (pöcköt) nyelt volna. Angol ’picket’=hegyes karó, ’pokerish’=”nyársat nyelt”, merev, ’pick’=csákány, fogpiszkáló, ’picking’=csákányozás, azaz „pöck-ing”.
Felbök=felszúr, ebből a bök felszed, felcsíp érteménye (lásd a parkőr levélgyűjtő sétabotját.) Angol ’pick up’=felszedés, német ’picken’=csipkedni, szedegetni. Akit kiszúrunk magunknak, azt kipécézzük. ’Pikáns’=szúrós, csípős. Bök>boksz, ógörög ’püktész’ (bök-tész)=ökölvívó: aki (b)öklével bökdös.
Mint hegyes, „bökős”: angol ’peak’=csúcs, orom, k>g: peg=pöcök.
Hellénnek, görögnek mondott nyelvjárásunkban ami hegyes, szúrós, az ’pikrósz’, ma így ejtjük: pokróc. Lehet ez szúrós takaró, de mindenkit sértegető ember is.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 17.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
9. A v-s és v nélküli szópárok szókincsünk nagyon ősi és legsajátabb jellegzetességei. A nyelvünk egykori történetét kutatóknak ezek a teljesen azonos jelentésű ikrek olyanok, mint hajósnak éjszaka a világítótorony. Létrejöttük okát nem kell itt firtatni, mert csupán létezésüket használjuk fel.
Tudjuk, e szavak teljesen azonosak: ló-lov, kő-köv, hő-hev, bő-bőv stb. Ősi alapszavaink mind ilyen párost képeznek. Azonos bővítéssel a párok jelentésben azonosak maradnak, igaz, mára sok kettős jelentése árnyalatnyit elvált. Ám kis gondolkodással visszaláthatunk az eredeti azonosságra. Íme három pár:
kes (kis) |
csűr |
zűr |
keves |
csavar |
zavar |
A fentiek azonosságát könnyedén belátjuk. Ám valamivel már nehezebb átlátnunk az alábbi azonosságokat:
köt |
lög (>lök) |
szűr |
követ |
löveg |
szivár |
a. Aki valakit követ, annak a kötelékébe tartozik, kötődik hozzá. b. A lög-löveg hamar megérthető. c. Szivár és szűr azonossága a szivárog=szüremlik azonosságból kiviláglik.
Ha idegen nyelvekben is találunk ilyen párokat, avagy megtaláljuk valamely szavunk v-s párját, biztosak lehetünk, hogy nyelvünkből származtak el:
tár(na) |
tor |
szer |
taver(na) |
tower |
szever |
a. Tár=belső kiterjedés, tehát taver(na) és tár(na) valóban egyenlők. b. Tor, miből a torony, tornyosul, tor v-s párja tovor, ez angol kiejtéssel, helyesírással: tower=torony. c. Török szever=szer(elem), miből szer=szever.
Még két szó: a. Társ, eredetileg táros=aki egy tárba, „fészekaljába” tartozik valaki mással. A tár v-s párja: távár, miből táros=táváros, és máris előttünk áll a ’tavaris’. b. Szövet=régi szöviet=’szovjet’ (szövet-ség).
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 18.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
RO (1)
Mindegyik gyökünkből szinte mérhetetlenül sok szó épül fel. Ezek oly hatalmas rendszert alkotnak külön-külön is, hogy belőlük alkalmanként csak apró töredékek férhetnek e hasábba. Igaz, a cél csak az, hogy bemutassuk legjellegzetesebb ősi szavaink jelentését, s hogy ezek miként szerepelnek más nyelvek szókincseiben. Ám hogy az olvasó mégiscsak lássa átfogóbban, milyen módon épül is fel egy-egy gyök világa, ezúttal bővebben, több folytatásban mutatom be az egyik ősgyököt, a RO-t.
Ro, v-vel rov (mint hó-hav, ló-lov). Bármely magánhangzóval ejthető. Jelentése: a csend többnyire zavaró, vészterhes sérülése, áttételesen: ami a csendet megzavarja. E réven veszélyt, romlást is jelenthet.
1.) Ro-iz, vagy ro-oz (-oz, mint: por-oz, mot-oz)=hangot kelt (megközelítőleg: „hang-oz”). Ógörög ’roizosz’=suhogás (szárnyaké), süvítű hang (pl. kilőtt nyílé), áttételesen: süvítő mozgás, róizéo’=suhogva száll, sziszeg, fütyül. Ma az i-t gyakran j-nek ejtjük, pl. leít>lejt. Az ógörög ’róizosz’ tehát pontosan azonos a rajzás szóval. Méhek rajzása: méhcsapat süvítő hangot keltő röpülése. Ebből pedig roi>raj=zajongó sokaság. Madárraj, szúnyogok, legyek raja. Rajt tehát roit, s szintén Ógörög ’róthion’=tomboló zaj, ’róthiosz’=zúgás.
A rajz szó ugyanazt fejezi ki, mint a rajz(-ás): csak ez esetben a mozgó rajzeszköz kelt suhogó, netán „karcos” hangot valamely felületen. Angol ’roister”=lármázik. Ez a roi>raj a rajong, rajongás szó gyöke is.
2.) A zajt jelentő ró-rov gyök áll a rov-or>rovar szóban is, tessék csak hallgatni, mint perceg a fában. (Latin ’raucé’= rekedten, rikácsolva, ’rauca’=a tölgyfa gyökerében előforduló féreg.) Mint amikor valaki valamibe karcolva, vésve, korcogó hangot keltve ír, rajzol. Német ’ritzen’=megkarcolni (lásd: recseg). Áttételesen: felró, leró, kiró, megró, sok van a rovásán, miáltal múltunk is lehet rovott.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 19
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
RO (2)
Láttuk: ro, rov (bármely magánhangzóval ejthető): a csend vészterhes hang általi sérülése.
3.) Ro-op>rop, magas hangon főként rep, rip, p>b módosulattal: rob, reb.
Robog, robogás, robban. Ógörög ’roibthosz’=zúgás, suhogás. Feltehető, hogy az ógörög kori ’roib’>rojb-ból lett hangcserével a robaj. Rob p-vel ejtve: rop, ropog, roppan. A táncot is ropjuk.
Rop magas hangon rep: rep-ed, rep-eszt. Szanszkrit ’raph’, ’riph, angol ’rupture’=repesztés, ’rep’=csobogás. Nyelvünk emlékezik is a rep eredeti jelentésére: a nagy robajjal haladó motorosra mondjuk: „repeszt’, mert sértő hangot kelt. Ripsz-ropsz: szintén a gyors mozgás keltette hang miatt mondjuk. Angol ’riprap’=a tüzijáték ropogása. Papír reped, tűz ropog. Rep latinban c előhanggal: ’crepo’, ’crepito’ ugyanaz, a c és r közé e-ejtve: kerep, kerepel. Szintén a keltett (suhogó) hang miatt mondjuk: repül, repes, röpít, röptet, röpte, röppen. Ógörög ’ripto’= röptet, hajít, ’ripé’=hajítás, riptázo’=ide-oda hajít, dob, ma ö-vel ejtjük: röptéző.
Az erős, robajló hangról: görög ’róosz’=folyam, áramlás, ’róomai’=rohan, száguld. Ha a ’róomai’ szóban a két o közé egy h-t, ejtünk (bár lehet, eredetileg is ott volt), akkor épp azt a szót kapjuk, amit jelent: roham. Ez az angol ’ruina’= roham, rohanás szó is. Vagyis a rohan és a roham szavunk a gyors mozgás keltette süvítő hangot fejezik ki. Rohanó folyó. Ez a ro v-s párjával, magas hangon: angol ’river’=vízfolyás, folyam, de jellemző, hogy kőtörő munkást is jelent, tehát itt is erős, robajló hangról lehet csak szó. Továbbá a rov v nélküli párjából: angol ’roar’=ordítás, ’rush’=roham. Végül is kijelenthető hogy a ’river’ és rival egész pontosan ugyanaz a szó, jelentése: erős hangot kelt.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 20
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
RO-ROV (3)
Jelentése: a csend sérülése, avagy ami vészterhes hangot kelt.
Az előző részt a rohan=suhogó hangot kelt szóval zártuk. Ehhez hozzá tehetjük még a riheg, röhög szót is: durva hang. Ejthetjük f-vel is: röfög. Latinban magas hangrendben: ’risus’=nevetés, ’risor’=nevető, mit s>h módosulattal is ejtünk ma (mint pl. sápog>hápog): risor>rihor(-ászik).
4.) Hangjáról a reszelő neve is. Használója, ha reszel, riszál (ro-oz-ol): rossz hangot kelt. Igaz, a feneket is lehet riszálni, de csak áttételesen, a reszeléssel járó ide-oda mozgásról. Reszket: cicereg a foga. Ógörög ’roizosz’=reszelő hangja, lásd a már tárgyalt rajz(ás) szót, spanyol ’rasar’=reszel, angol ’rasp’=reszel, ’risp’=reszelő, ’raspy’= reszlős hangú, német ’rassel’=kereplő, ’rasseln’=csörömpölni, ’raspeln’=reszelni. Latin ’rasura’=simára vakarás, lásd: angol ’razor’=borotva. A borissza is reszelős hangú. A hangadást fejezi ki az ógörög ’részisz’=beszéd is.
Ha a torokból jövő hang reszelős, recsegős, akkor recs>rek: rekedt az ember. Latin ’rauce’=rekedten, ’raucus’=rekedt, durva hangú, ’rauco’=recseg. A békára b előhanggal mondjuk a rek szót: brek, brekeg, vagyis ő (b)rekeg, recseg. (Pl. b előhang: angol ’(b)razier’=rézműves.) Aki durván kiált: rikkant.
A resz eredeti jelentését kifogástanul őrzi a hangmódosulással belőle lett nesz, ebből az angol ’noise’=zaj, továbbá n>ny: nyisz, nyiszál, nyisszant, a vágás keltette hangról. Megneszel: felfigyel a hangra. Szanszkrit ’risz’=hasít, német ’reißen’=szaggatni. Ami szétvált: rész. Egy rész, mint hiány: rés. Rész és rés régen egyaránt v-vel használtatott: revés. Angol ’rim’=rés, ’ravine’=szakadék, ’rive’=széthasít, magyar ’rivál’=széttép (ebből áttétellel a ’riválizál’).
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 21.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
RO-ROV (4)
Jelentése: a csend sérülése, avagy ami vészterhes hangot kelt.
Az előbbi részben a rez, resz=sértő hangról szóltunk (pl. reszelés). Ehhez hozzátehetjük még a rezeg, rezzen szavakat. Rez z>c: rec, recs, ebből: recseg, recsegés, reccsen. Hangmódosulattal: rotyog, rottyan, nevetésre vonatkozóan: rötyög. Ógörög ’rothéo’=harsog, ’rothion’=tomboló zaj, ’rothiosz’=zúgás, harsogás.
Rez szóból a félelmet is kifejező rezzen, megrezzen, összerezzen. Rez z>t módosulattal: ret, miből áttételesen ugyancsak a félelmet kifejező: retteg, rettentő, rettenet, rettenetes. Ret fordítva ter, pl. héber ’retet’=terror. (ilyen szófordítás gyakori, pl.: vis-ít – siv-ít.) Latin ’terror’=rémület, angol ’terrible’=rettenetes, ógörög ’türannosz’=zsarnok, amivel azonos a kun ’tirányos’.
A ro, mint zavaró hang, i, e, é-vel ejtve ugyancsak kifejezheti ezt a gondolatkört. Rí, riad, riadalom, rivall, rian (ropogó hang: jég), riog, riaszt, angol ’riot’ (lásd: riad)=lármás csődület, ’riotry=zajongás, ógörög ’rigéo’=riad, spanyol ’riza’=pusztítás, dúlás. Áttételesen, m-vel kiegészítve, mint riadalmat keltő: rém, rémes, rémség rémület, rémítő, remegtető. Ha pedig valaki valamiért rem-eg, akkor rem-él. Rí-ből a rimán(y)kodás is, latinban u-val: ’rumor’=moraj, hangzavar.
Rez fordítva zer, zör: zireg, zörög, zörej>zaj, vagyis rezzen=zörren.
5.) Szintén a keletkezett hangot fejezi ki a latin ’ruo’=omlik. Rop, rob (mint erős hang) m vendéghanggal kiegészítve: romp>romb, ebből a rombol, rombolás. Hogy mennyire a keletkezett erős hangot kell érteni, azt kitűnően igazolja az ógörög ’rümbéo’=zúgattyúként forgat. Francia ’rompre’=rombol: összetör, betör. Latin ’rumpo’ ua.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 22.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
RO-ROV (5)
Ro-rov: a csend sérülése vészterhes hang által, avagy ami ilyen hangot kelt.
Az előző részben a romb, romp=mint az összeomlás hangja szóig jutottunk. Aki rombol=roppant. Rombol, lerombol, „romba dől”. Romb a ferde négyszög is, mert nem ép, régi szótár szerint „dülényded”. E romb szavunkból az ógörög ’rombosz’, latin ’rombus’, ’romboid’. Francia (b>p) ’rompis’=letört fa, ’rompre’=rombol, összetör, ’rompu’=eltört, letört.
6.) Valószínűleg külön jött létre a ’ro’, latin ’ruo’=összeroppan, törik szóból -om végződéssel, (mint ho-om>hám) a rom, miből a romol (r kiejtésével: omol, b előhanggal: bomol), romlandó, romlik, „romos ház”, „várrom”, „rommá lő”. Aki valamit tönkre tesz, az romt, ma így ejtjük: ront. Ráront, megront, leront. Rom-ból magas hangon a latin: ’rimor’=feltúr, felszaggat. Rossz hangra: német ’rummel’=zsivaj, zűrzavar, ’rummeln’=zörögni, zajongani. Rom t előhanggal trom: német ’Trommel’=dobot verni, ’Trompete’=trombita, t>d: angol ’drum’=dob: egyaránt az erős hangról, lásd még: dörömböl, dorombol, doromb, dörög.
7.) Ha valami éppen romba dől, az ro-oz, rozzan. Roz>rosz>ros, miből a roskad (rosz-kad: rossz lesz), roskatag, ha már összeomlott: roskadt. Szétroncsolt valami a rost is. Ebből a rostos, rosta, áttételesen, mint szálakból álló: rostély (miből aztán további áttétellel a rostélyos). A német ’rost’=rostély is, és rosta is, ’raster’ háló, angol ’rushlight’=rostos belű lámpa. Aki magába roskadt: rostokol, magas hangon: rest, áttételesen: restel, restelkedik (eredetileg tunyálkodást jelent). Angol ’rest’=nyugalom. Ros pöszézve: rosz, hangsúlyozott sz-vel az erkölcsi romlást is jelentő rossz, rosszul, rosszkor, rosszaság. Köv. RO (6)
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 23
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
RO-ROV (6)
Ro-rov: a csend sérülése, vagy áttételesen: ami hangot kelt.
Az első részben láttuk, hogy a hangot keltő vágás, karcolás: rovás. Másként a hangról: rek k>c: rece, lásd ricsaj, recseg. A hangkeltő karcolással létrejövő vonal sokféle önálló értelmet is kapott.
8.) Rov v>f módosulattal: rőf, azaz rovásokkal jegyzett, rovott mértékegység. Angol ’row’=sortávolság.
Kirótt mérték, mint ro-at> rot, rut: ógörög ’rüthmizo’=pontosan kimér, ’rüthmos’=arány, mérték, ’rétosz’=kirótt, megszabott Tehát a ritmus rótt (kirótt) egységek sora. ’Ritus’ szintén kiszabott, előírt egymásutániság. Angol ’rating’=adókivetés, latin ’rátio’=számítás, számolás. És még: rovat, rovátka, v>b: rubrika. Spanyol ’rotulo’= felirat, kínai ’ru’=bejegyez.
9.) Minden, ami barázdás, olyan mintha rótt, rovott, rós, rús lenne. Legyen az föld, arc, gyalulatlan deszka, vagy bármi egyéb. Az utat is rójuk: nyomunkban bemélyedés keletkezik. A víz is rója a medrét. Angol ’rut’=keréknyom, kerékvágás, ’rout’=kiváj, ’route’=útvonal. Az erősen barázdás arc is rút (rútt), másként: rusnya, ronda. E gondolatkörben faragatlanságot is jelent, ami a falusi élet jellemzője – a városi ember szemszögéből. Latin ’rusticate’=rovátkol, ’rus’=szántóföld, ’rusticitas’= faragatlanság, ’rusticus’=mezei, faragatlan (gondoljunk a ró szavunkra, amikor „rusztikus” bútort veszünk), ’rustica’=goromba parasztasszony. (Kínai ’ru’=szégyenteljes, míg ’rú’=bejegyzés.) Angol ’rustic’=durván megmunkált, ’rural’=vidéki, falusi, ’row’ (rov)=nyers, feldolgozatlan.
Róna eredetileg rovott utat, ösvényt jelentett, s nyilván e jelentés teljesedett ki a lerovott, letarolt térségre. Szlovák ’rovina’=róna.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 24.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
RO-ROV (7)
Ro-rov: a csend sérülése, avagy ami kellemetlen hangot kelt, áttételesen: ami veszélyes.
Roncsoljuk azt, amibe rovunk. Ebből áttételesen a ró jelentheti azt is, ami karcol. Többek között ilyen a tüske.
10.) Ha egy ág telve ro-val, akkor rós, v-vel: rovós. Latin: ’rosio’=maró érzés. Rós végére ejtve a meghatározó a-t: rósa. Innen a rózsa elnevezése. „Nincsen rózsa tövis nélkül”. Hogy mennyire tüskésséget, s emiatti veszélyességet jelent e rózsa, az a latinból és az ógörögből pompásan igazolható. Latin ’ruscum’ (ahol ’cum’=val, vel)=egértövis, ’róstrum’ (ahol ’trum’=ami kiáll)=csőr, ógörög ’ramnosz’=ördögtövis, francia ’ronce’=tüskebokor, szögesdrót. Bizonyára mindig is a „rózsaszínű” (lásd: ’rozé’) rózsa volt a legkedveltebb, hiszen e színre rá is ragadt e növénynek a tüskéiről, rovóiról kapott neve. (Az igazi vörös a pír=tűz szóból származik, lásd ógörög ’pür’=tűz, ’pürrósz’ [mai kiejtéssel: piros]=tűzszínű.) Angol ’rose’=rózsa, ’rusatus’=vörösre festett. Latin ’rósa’=rózsa. Színéről kapta nevét a rúzs, a róka is rovos, azaz rőt színű (a ravasz, mint tulajdonság, áttételes értemény), e színéről a réz is. Réz angolban b előhanggal: ’brass’.
A latinban a vörösség, pirosság a rov v>b: rub módosulatával is kifejeztetett: ’rubor’, ’rubidus’=sötétvörös (lásd még: rubin, rubeola). Rov, rub kis kiejtési módosulattal a rőt. Latin ’rutilus’=rőt, német ’rot’=vörös, magas hangon és t>d módosulattal angol ’red’. A rőt á-val rát. Rát n vendéghanggal ránt, jelentése pirosít, pörköl, pl. rántást csinál. Rőt t>z hangmódusulattal, magas hangon: réz. Pl. rezes orrú=vörös orrú.
A rozsda is rózsás színéről kapta nevét. Angol ’rust’=rozsda, német ’rostig’=rozsdás.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 25.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
RO-ROV (8)
Jelentése: a csend többnyire zavaró, vészterhes sérülése, áttételesen: ami a csendet megzavarja. E réven veszélyt, romlást is jelenthet.
Végezetül még négy érdekesség, már csak az áttételes jelentésűek közül.
12.) Ró-ból a ródal (német ’roden’=irt), azaz vagdos, s ki a bot végét ródalja, az rov-ít, rovidít: a bot rövid lesz. (Rövid-hez hasonló képzés: szelíd, szabad.) Ugyez b előhanggal - mint rekeg>b-rekeg, rokkan (összetörött)=(angol) ’b-roken’) -, csak ö helyett e-t ejtve: latin ’(b)revis’=rövid, ’(b)reviter’=röviden, ’(b)reviárium’=rövid kivonat.
13.) Ront á-val ránt: pl. kiránt. Ebből t>c módosulattal: ráncigál, lásd latin ’runco’= kigyomlál, ’runcátio”=gyomlálás. E szóban az n csak vendéghang (pl.: ilyet>ilyent), régi alakja: rát, ret. S így derül ki, hogy a retek sem egyéb, mint amit ki kell ráncigálni (pl. mint valakit a bajból). Ezt bizonyítja hogy a német ’retten’=kiszabadít, viszont ’rettich’=retek’, rotten’=gyomlál. (Itt kell megjegyezni, hogy e gyökből származik a rab, rabol (elragad) szó is. Ugyanis latin ’rapo’=rablás, ám ’rapum’=gyökérgumó, ’rapicius’=répa, ’rapulum’=kis retek.)
14.) Ro-od (mint dag-ad, mer-ed) egybe ejtve rod (>rogy), d>t váltással rot, rothad. Angol ’rot’=rothadás, ’rotten’=rothadt, ’rotting’=rothadó. Ez a ro magas hangú v-s változatából, a rev-ből is kifejezhető: reves, re(d)ves=rothadó belsejű.
A hőség is lehet roggyantó, hangmódosulattal: rekkentő, rokkantó.
15.) S végezetül bemutatok egy szép képet, mely rávilágít a magyar szóalkotói gondolkodásra, végül is a magyar szókincs titkára: rezegből a reng, mély hangon ráng. Reng-ből r>l hangváltással: leng, ez mély hangon: láng. Vagyis reng=ráng=leng=láng. „A kőkor szava: kép.”
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 26.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
CSŰR
A csűr v-s párja: csavar. Jelentése: forgó mozgást végez, forgat. Csavar (ige és főnév), csavarog, csűr-csavar. Kicsavarni, becsavarni, megcsavarni, csavarhúzó, csavaros eszü, csavarog, csavargó. A gyök megfordításával - csav-vacs - és v>f módosulattal: csavar=facsar. Citromot, ruhát kifacsarni: kicsavarni. A szó további módosulással: csikar. Csavar=facsar= csikar: egy szó háromféle kiejtéssel.
Csűr ö-vel: csör, ebből a csörlő(=csűrlő), jelentése tehát csavaró.
Csavar r>l hangmódosulattal, magas hangon: csévél, csével: fonalat teker fel. Lásd még: cséve.
Csűr á-val: csár, pl. csárén, r>l módosulattal: „csálén áll a sapkád”: elcsavarodott. Latin ’scauripeda’=csauripata: csáré (csavarodott) láb.
Csűr cs>t kiejtési változata: tor. Csavar=csűr>tor Tor tehát tekerést, csavarást jelent. Tornác felül fedett hely, ahol térülni-fordulni lehet, a kolostori kerengő valóban körbe is járható. Francia tournant=forduló. Torta=eredetileg csavart sütemény. Azért cseng egybe a torta és a ’tortúra’ szó, mert az utóbbi kínzóeszközzel való csavarás. „Kicsikarni a vallomást”. Latin ’torsio’=csikaró, facsaró görcs, kínzás, ’tormentum’=sodrott kötél, ’tornátor’=esztergályos,’torqueo’=sodor, facsar, ’torno’=torna: eredetileg forgást jelent. Kelta ’torque’=nyak-, azaz torokperec (ékszer). Bizonyára a torok is ide sorolható. Közismert szó a ’tornádó’=forgószél, vagyis csavarodó szél. Spanyol ’torcedero’=csavart, ’torcido’=sodort, csavart, ’tornillo’=csavar.
Ógörög ’torüné’=keverő, ’tórosz’=esztergapad, körző. Tehát torziós inga=csavarodó inga.
Tor>tur: angol ’turn’=forgás’, fordulat, ’turner’=esztergályos, ’turnstile’=forgóajtó, latin ’turbo’=forgás, keringés.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 27.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
KEB (1)
Alapgyöke: ko (zöngésen ejtve: go)=ki-, be-, meghajló. Ebből keb, köb (g-vel: göb)=térbeli íves forma. Kebel, nagykeblű, szűkkeblű, kebelbarát, keblére ölel, „a Föld kebelében”. Ógörög ’kübelé’, latin ’cÿbele’ (kübele)=a nagy Istenanya neve, tehát nevében tisztán a kebel szó rejlik.
Latin ’cÿbæus’(kübéusz)=hasas, hordó alakú, de szállítóhajót is jelent. Köb k-vesztéssel öb: öböl, öblös, pl. öblös korsó, tengeröböl, s még: öblít, öblöget (belsejét, azaz öblét mossa).
Köb ü-vel: kübli, o-val: kobak, pl. „üres a kobakod”, de jelent gömbölyű ivóedényt is. Kob b>p: kop, koponya=a fejcsont fölső, öblös része. Kop u-val: kupa. Angol ’cup’=csésze, ’cupel’=olvasztótégely, latin ’capula’=csésze. Lásd még: kupica. Kupa nem csak ivóedény, hanem koponya is: „kupán váglak”, így áttételesen jelenthet fejet, főt is. Angol ’capital’=fő, legfőbb, latin ’caput’=fő, ami ezt fedi néha: kapucni. Kapca=lábtakaró. Kop-ból, mint (csupasz) fedő burokból az ógörög ’kopasz’= kopasz.
Koporsó is öblös tárgy. Latin ’capulus’=koporsó, ’capsula’=szekrényke, német ’Kapsel’=tok. Ógörög ’kápetosz’=mélyedés, lyuk, sír(bolt). Keb u-val és b>p váltással: kup, kúp. Kupak, kupac, kúpos, kuporog=mintegy kupac lesz, kuptor (kúp alakú égető kemence). Közismert szavak: kupola, kápolna.
Keb ö-vel ejtve köb: öblös, gömbölyded, pl. b>p módosulattal: köpcös (köb-cös). Köb, mint térfogat: német ’Kübel’=köböl, véka. Angol ’capacity’=kapacitás, űrméret. Köb mértani, „szögletesített” értelmezésben: köb-öl=széle, hossza, magassága egy öl. Köbtartalom, köböl búza, három a köbön. Francia ’cuber’=köbre emel, ógörög ’kübosz’=köbe valamely számnak, ’kübikósz’=köbre emelt szám.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 28.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
KEB (2)
Az előző részben a keb, köb, kub, kup, kop=öblös térbeli formáról szóltunk.
Kup, kop szónak p>t módosulásos kiejtési alakja is kialakult: kut, kot. Ebből a kút, ógörög ’kútosz’=bemélyedés, edény, ’kóthon’=nagy pohár, ’kotülosz’=pohár, ’kotülé’=kis csésze, mélyedés. ’Kútosz’ kiejtési változattal: a kutacs (gyerekkorban a fejtetőn lévő bemélyedés, régebben mesterségesen létrehozott fakadás is a beteg testrészen). A mélyedés jelentésből adatik a kóter (dunántúli eredetű tájszó), pl. sötét odu, luk, ahova többek között rabokat is dughatni. Német ’Kotter’=fogda, kutyaól, viskó. Angol ’cote’=ól, ház (állaté). Kutyuló=ponyvás kunyhó. Ógörög ’’kotülé’=mélyedés, ’kotüléthon’=csípőcsont mélyedése. Tehát tévedés a ház szóból levezetni a finn ’kota’ szót: nem ház az, hanem öblös mély. (Ház pontos jelentése: ami véd, óv, ebből a haza szó is.)
A p hang c-vé is válhat, bizonyára a fent látott t hangon keresztül Példa p>c módosulásra: kuporodik=kucorodik, koppan=koccan, koccint, kopogtat=kocogtat, kocog. A keb (köb, kubus) szó eleve magával hozta, hogy a koc kiejtési változata szintén lehet mértani idom értelmű is: kocka (egyaránt hat lap által határolt öb). Szórészként: építőkocka, kockakő. Sík mintázatra: skótkockás, káposztás kocka. A kockázásból, mint szerencsejátékból: kockázat, kockáztat, kockázatos. Szláv kocka=csontból készült köböcske, szlovák ’kocka’=kocka, ’kockavaný’=kockás. Kocka tehát értelme és származása szerint valójában köbke, azaz kubik. Bizonyára úgy jön ehhez a kubikos, hogy esetében a talicska az öb.
A kocka és a kuckó eredetét tekintve tehát egy szó: egyaránt magukba foglalják a kucorog, kucorgás, kuporog, kupac gondolatát.
AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 29.
Berzsenyi Dániel: „A magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja.”
CSÚCS
Valaminek a hegye, keskenyedő végződése. Pl. a hegy csúcsa, a templomtorony csúcsa, az orr csúcsa. Áttételesen pl. csúcseredmény, a karrier csúcsa, világcsúcs. Csúcs a csücsök is, például a kifli csücske (csücsöke), a kötény csücske. A női csecs is csúcs, a mell csücske, ezen van a csecsbimbó, innen a csecsszopó és a csecsemő. A nagy mell öblös ö-vel ejtve: csöcs. Némely korsónak is van csöcse, ahonnan ihatni belőle. Van kinek a feje csúcsosodik, avagy kicsúcsosodik a tömegből. Aki csücsörít, az csúcsorít, pontosabban: csúcs-ol-ít. Aki száját csókra csücsöríti, annak szája csúcsorodik=csücsörödik. Aki csücsül valamin, annak csücskévé vált, amire ült, tehát csücsör lett. Mondjuk is: csücsörög, ebből cs-vesztéssel: ücsörög. A csücsör-ből a csőr, az ismétlés kihagyásával, mint pl.: kamomilla>kamilla. Felszólító módban: csüccs, csüccsenj! Csöcsörészés: a csecs játékos fogdosása. Csecs, csöcs, csúcs c-vel ejtve: cici, kicsinyítve cicike. (Didi a dud-or-ból származik.) Ciciből a cucli, cuclizik. Ógörög ’titthe’=csecs, ’titthosz’=cici (csecs), titthiz’=ciciz (szoptat), ’tittheia’=dajkálás. Csecs: olasz ’ciccia’, szláv ’cyc’, ’cecy’, német ’Zitze’=csecsbimbó, ’Zitzeln’= szopni. Hun ’dzidz’=szopni. Angol ’chichi’=cici, női mell, de csicsásat, csecsét is jelent. Csakhogy a csecse a csín, pl. csínos (értsd: csiált>csinált) cse, csi gyökének kettőzése: csecse (pl.: tete=szép). Csecsebaba=szép baba. Csecsebecse cs>c módosulattal: cicoma. Vagyis ha más nyelvben is összecseng jelentésben és hangzásban a csecs és a csecse, ezek csakis az ősi magyar nyelvből terjedhetettek el egykoron. Szlovák ’čačaný’, kínai ’chu-chu’=csecse (szép).