Varga Csaba
A szlovák nyelv a magyar nyelv egyik sajátos változata
A ma szlováknak mondott nyelv úgy 1500-1400 évvel ezelőtt kezdett elszigetelődni a magyar tözsnyelvtől. Tehát „eredeti” szlovák nyelv egyszerűen nem létezik: a magyar nyelv egyik utódnyelve. Vagyis nekünk, magyaroknak oly megértő, elnéző szeretettel kell tekintenünk a szlovák nyelvre, mint a kisunokánkra.
*
Az alábbi szóegyeztető szószedet csak töredék. Elkezdtem egy reggel, eddig jutottam egy ültömben másnap reggelig, aztán sok egyéb dolgom akadván félretettem ezt a munkát, s immár több mint egy éve várja a folytatást. De ennyi is bőven elegendő a fenti állítás bizonyítására. (Időközben sok önkéntes segítőm akadt a szógyűjtésben.)
Ha megfigyeli az ember a szlovák kiejtési szokásokat, akkor gyorsan kitisztul a kép. Pl. ’hrdza’(vý)=rozsdá(s), vagyis rdzs=rozsda, tehát itt hangátvetés is történt (rozsda-rodzsa), vagy pl. ’lepenka’=karton (azaz lap), s lásd: pelenka, azaz gyökfordulás történt (egyébként még a magyarban, többezer éve): lap-pel, innen a palacsinta szó is: lap az, mint a lapány, magas hangon lepény is. Továbbá előszeretettel ejtenek díszítő hangokat a szóba, pl. ’specatit’=megpecsétel, ahol is (s)pecsat=pecsét. Szép példa a hangszaporításra a ’škrekot’=rikácsolás, ahol a rekot=rikót, mai kiejtéssel: rikolt.
A munkát szófejtő szótárnak szánom, néhány szónál máris talál valamiféle magyarázatot az olvasó: teljes egészében ilyen lesz a kész munka. Érdemes a szófejtést az utolsó szóig végig járni, ugyanis nagyon hálásak lehetünk a szlovákoknak: 1300 évvel ezelőtti szókincsünk egész tárházát őrzik. Pl a szlovákból tudni meg, hogy a „tavasz” szó valójában „tavas”, azaz az olvadást jelenti. Mert szlovák ’tavit’=olvaszt, ’tavba’=olvasztás (tav=tó, kicsinyezve: tócsa). A szlovák szókincs nem nagy a mi milliónyi szavunkhoz képest, s ez a jelenség pedig lehetővé teszi (lényegesen megkönnyíti) annak kutatását is, hogy mit miért őriznek ma is, és mit miért nem. A legizgalmasabb a „miért nem” kérdés. Ugyanis a válasszal egyúttal a ma szlovákoknak nevezettek akkori életviszonyait, világszemléletét is feltárjuk. Mert a nagy kérdés az, hogy miért szakadtak el tőlünk?
A Magyar Tudományos Akadémia 1860 körül (több részletben) kiadott, az un. Czuczor-Fogarasi szótár ezt írja a leány-nyelvekről:
„E leánynyelveken azt tapasztaljuk, hogy az anyanyelv szavaival jobbára úgy bánnak, mint merő lelketlen anyaggal, melyet majd megcsonkítva, majd megtoldva, néha kisimítva, majd öszvevisszahányva saját szerveikhez és izlésökhöz idomítanak a nélkül, hogy gyökeiket és képzőiket épségben hagynák, s alapérteményökről öntudatok volna. Ezekben a szoros ért. vett nyelvalkotó érzék és szellem kihalt, s helyette csupán az idomítási hajlam és ügyesség működik. Tudniillik épen úgy bánnak az anyai szókkal, mint a nyelvrontó tájbeszédek az értelmezhetőbb deréknyelvéivel, pl. midőn a palócz csillapít helyett csiplagítot, a bodrogközi és székely vakmerő helyett makverőt, a balatonmelléki hágcsó helyett háskót mond /.../“
Nos, ilyen okok miatt vált le a magyar törzsnyelvről a szlovák is: a nyelvalkotó érzék és szellem kihalt. Rosszul tesszük, s elveszítjük a talajt a talpunk alól, ha mi magyarok nem ilyen szemmel nézzük a magyarból lett leány-nyelveket. (Csak megjegyzem, hogy a „csupán az idomítási hajlam és ügyesség működik” kitétel egyben a mai nyugati társadalmak látlelete is, mert ez nem csak a nyelvükre érvényes, emlékezzünk csak e mondásra: „nyelvem határai: létem határai”.) Nos, ilyen szemmel figyelhetjük mi a szlovák nyelv szókincsének alább sorjázó részletét. (A munkához itt egyelőre csak Tankó László „Szlovák-magyar kézíszótár”-át használtam fel; Talentum kiadása, 2002.)
B
’babka’=fitying, eredetileg kis pénzecske, mely II. Lajos alatt jött divatba; valóban kis
babot (bab=búb-búbocskát) jelent, itt olyan értelemben, hogy babkát sem ér;
ezt ma kis kiejtési módosulattal úgy mondjuk, hogy „fabatkát sem ér”
’babračka’=babrálás, babra munka, b>p módosulattal pl. pepecs, pepecsel
’baganča’=bakancs, bok-ancs, ahol bok=bog itt a bokát jelenti
’báječný’=bájos, elbűvölő, csodálatos, lásd: bű-báj, bűbájos
’balvan’=sziklatömb, lásd bálvány, Baál istenről, vagyis a bálvány Baál, azaz Bél
kőszobrát jelenti, de ezt csak az tudhatta, aki a Tigris és Eufrátesz vidékén is otthon volt; Baál, azaz Bél nevét őrzi a szintén ősi Béla szavunk is; nincs tudomásunk a szlovákok mély Kis-Ázsia-i kapcsolatairól; balv olyan jellegű szó, mint a hamu-hamv, nedű-nedv
’balamutit’=bolondít, szédít, pl. ’blázen’=bolond, lásd ott
’baňa’=bánya, Czuczor Gergely szerint a be gyökből származik, eredetileg bé-ény,
bénye, merthogy belé kell menni
’banik’=bányász, lásd fenn: bánya
’banovat’=bánkódik, bánatos, gyöke bán, a bú gyökből
’bar’=bár, lásd: habár, ámbár, Czuczor szerint a beh vágyszóból származik
’baran’=birka (hogy a bárány birkát jelent, nyilvánvaló tévedés, s ez a szó eredetét is
igazolja), a bar, bir szőröst jelent, pl.: barka, barkó
’baránok’=kis bárány
’batéria’=üteg (bot=üt, akármilyen nyelv szókincsében is találjuk)
’batoh’=batyu
’batožina’=poggyász, itt batyu
’baza’=bodza (bogyozó szó összevontan ejtve)
’bedlit’=vigyáz (értsd: őrködik), a fegy, figy f>v és v>b változatai
’beseda’=beszéd, társalgás
’besedovat’’=beszélget
’besne’=bőszen, dühösen, a bősz szóból
’besnotat’=bősz, bősz düh
’besny’=veszett (v>b váltás)
’bes’=veszettség, ’bes’: vész v>b hangmódosulattal, ugyanis a vész romlást jelent, a
vesz=visz szóval azonos
’bez’=veszettség, de ’bez’ nélkülit is jelent, oroszban kocsit is; ennek titka abban
rejlik, hogy a szláv ’bez’ azonos a magyar vesz=vez=visz=vész szóval (ne csodálkozzunk a visz és a vez (mint vezet) azonosságán, ez állat esetében különösképp kiviláglik: elvisz=elvezet), tehát a kocsi: visz, a baj vész, a hiány visz, vesz, pl. veszteség (orosz bez: bezvode=vízhiány), ez mind ugyanaz az egy gyök; a vissza is ebből: visz-vá (lásd erről bővebben a „HAR I.” című könyv 149-162. oldalain, sok értelmező rajzzal)
’bezmocný’= tehetetlen, itt’bez’ hiányt jelent – vesz(t) v>b: bez –, a ’mocný’ szóban
pedig a moccan szót üdvözölhetjük, mely a mo-mov>moz z>c változata; megjegyzem, hogy más nyelvekben pl. a ’moving, ’moveo’ szó szintén a magyar mo-mov (mint ló-lov, kő-köv)-ből származik (pl. angol ’moving’)
’beztak’=úgyis, anélkül is, ’bez’ nélkül, ’tak’ pedig a takar (fed, érintkezik) tak
gyökével azonos, lásd ott
’bezvetrie’=szélcsend, ahol ’bez’ nélkülit jelent, a ’vetrie’-ből a vet egyezik a magyar
visz>vit (vitel, vitorla) szóval, így jelenti a szelet is a szlávban
’bil’ag’=bélyeg
’bit’=üt (az üt szó a bot b-vesztéses változata, minden más nyelvben is a magyarból)
’blázen’=bolond; alaposan kitekert szó; a bolond bolyongót jelent, s az első szótagból
más nyelvekben is kiesett az o az átvétel után: lengyel ’bloud’, német ’blöd’, wend ’blod’, blud’, perzsa ’bul’=bolond; teljes bizonyíték, hogy a szláv nyelvekben a bolond és a bolygás szók ugyanabból a gyökből származnak, lásd alább: ’bludit’=bolyong
’bláznit’=bolondít
’bláznivý’=bolond
’bludit’=bolyong
’bludenie’=tévelygés, azaz bolyongás
’bludne’=tévesen, a bolyong szóból
’boj’=ütközet (lásd párbaj)
’bôl’=baj (bal=baj)
’brázda’=barázda
’britva’=borotva (magyar szó ez!)
’boblavý’=bugyogó (lásd: bub, buborék)
’borievka’=boróka (–fenyő, -bogyó)
’bosorka’=boszorka
’buchta’=bukta (gyök: bok=bog, mert a bukta: bog, bugyor)
’bujniet’=buján nő; a buj a búj (összebújni) szóból és a bő>buja szóból egyaránt
adatik, innen a „buja növényzet” is, ezt az egyezést csakis a magyar eredet igazolhatja, lásd a következő két címszót is
’bujnost’=bujaság
’bujný’=dús, buja növésű, azaz bő, mint buja=bő termés (burjánzó azonban már a bur,
bor, bőr (mint burkol) gyökből adatik, annyit tesz, hogy burkol, borít, beborít)
’bunda’=bunda
’býk’=bika, a bök szóból
’bivol’=bivaly
’buk’=bükk (a bog>bok gyökből, jelentése bogos, ágasbogas)
’C’=C, ’Č’=CS
’čačaný=csecse
’čakan’=csákány
’čalamáda’=csalamádé, eredetileg csadajmálé
’čap’=csapszeg
’cápat’=csapkod,
’čapik’=nyelvcsap
’čapovat’=csapol
’čata’=csapat
’čatár’=szakaszvezető
’cep’=cséphadaró
’cesto’=tészta
’chápat’=felfog (lásd: „kapossa már, kapisgálja, a kap gyökből)
’chatrný’=satnya
’chopit’ sa’=elkap (lásd chápat’)
’choroba’=kór
’chorý’=beteg, lásd „kór”
’chrast’=haraszt
’chrček’=hörcsög
’chrčat”=hörög
’chyba’=hiba
’chýbat’=hiányzik
’chýr’=hír
’cicat’=szopik (a csecs, cici, ciciz szóból)
’čičikat’=csicsíjgat, csititgat
’cielit’=céloz
’činný’=csináló
’čipka’=csipke
’čistitota’=tisztaság
’čisto’=tisztán
’čižma’=csizma
’čkat’ sa’=csuklik
’črep’=cserép, cserépdarab
’čudák’=különös ember
’čudo’ (csudo)=csoda
’cumlik’=cumi, cucli
’čvarga’=”szedett-vedett népesség”, lásd: csavargó, az első a kiesett
’cverna’=cérna
’cvrkat’=ciripel
D
’dojka’=dajka
’driek’=derék
’drobit’=aprít, azaz „darabít”
’drobky’=aprólék (darab)
’drobnost’=apróság (darab)
’drvit’=tör (pl. darál)
’dvor’=udvar (szanszkrit szó is)
’dvorit’=udvarol (nyelvi gondolkodásmód is mérvadó!)
E
’egreš’=egres
F
’figa’=füge
’fujavica’=hófúvás
’fura’=fuvar, lásd: furikázik
G
’gágor’=gége
’gagotat’=gágog
’gazda’=gazda
’gombik’=gomb
’guláš’=gulyás
’gúl’at’=gurít, r>l
’gul’ky’=golyók, lásd galuska, golyva
’gunár’=gunár
H
’habkat’=kapkod, a kiejtés érdekesen módosult: k>h, p>p, d>t
’hala’=hall
’halušky’=galuska
’hat’=gát, lásd hát, hátság
’hemzit sa’=hemzseg
’hÍbka’=mélység, lásd: híj, hiba
’hold’=hódolat
’holdovat’’=hódol
’honit’=hajt
’hornatý’=hegyes vidék (hor, har=felmagasodó, kiemelkedő, pl. Hargita, de jelent
bemélyedőt is, pl. horpad, lásd: Hortobágy)
’horný’=felső, lásd fenn
’hôrny’==hegyi, erdei (lásd fenn)
’hrable’=gereblye
’hrdzavý’=rozsdás
’hrot’=hegye, csúcsa valaminek
’huncút’=huncut
’husár’=huszár
K
’kabanica’=ködmön, bizonyára a kabát szó régies alakjából, ugyanis a ködmön szóban lévő
„köd” a köt szóval azonos
’kabat’=kabát
’kačaci’=kacsa
’kad’a’=kád
’kachle’=kályha
’kalich’=kehely
’kameň’=kő (lásd kemény)
’kamenec’=jégeső (lásd: kő-kemény)
’kameňovat’=megkövez („keményez”)
’kanistra’=kanna
’kantár’=kantár
’kanva’=kanna
’kapuszta’=káposzta
’karhavý’=korholó
’kasa’=kása
’kefa’=kefe
’kefka’=kis kefe
’kefovat’=kefél
’kepeň’=köpeny
’kerovat’=kormányoz
’klapka’=csapószelep, kl=cs
’klas’=kalász
’klepat’=porol, gépel, lásd: kalapál
’klepec’=kelepce
’klobúk’=kalap (lásd még: kobak)
’klopanie’=kopogás
’kl’úc’=kulcs
’kl’účka’=kilincs
’kmotor’=koma
’kocka’=kocka
’koč’=hintó, lásd: kocsi
’kočiš’=kocsis
’koliba’=kaliba
’kolo’=kör (r>l)
’koleso’=kerék (r>l: „köröző”)
’kolovat’=kering (r>l)
’komin’=kemény
’komora’=kamra
’kopa’=rakás, lásd: kupa, kupac, mint alább:
’kopec’=kupac, domb, halom
’kormidlo’=kormányoz
’kosa’=kasza
’kosic’=kaszál
’košikár’=kosárfonó
’kotlik’=katlan
’kov’=fém (lásd: köv, valamint kovács)
’kováč’=kovács
’kol’=karó (r>l)
’kora’=kéreg
’kôš’=kosár
’kraj’=karéj, valaminek a széle
’kraj’=környék
’krajec’=karéj, azaz köréj
’krájat’=vág, szel (lásd: kanyarít)
’krajcir’=szabó (lásd még: kurtít)
’krajnŷ’=szélső (karéj)
’krátit’=kurtit
’krátky’=kurta
’krč’=görcs
’krčit’=görbít
’krčma’=korcsma
’krivka’=görbe (talán „körövke”, „körívke”?)
’kruh’=kör, ’kr’=kör, ker
’kukat’=kukucskál
’kukol’=konkoly
’kúpa’=vásárlás, azaz kap, kapás, megkap
’kupec’=vevő, bizonyára „kapóc”
’kupny’=vétel, a kap, kapni-ból
’kúpit’=vesz, vásárol, a kap-ból
’kus’=kis, darab
’kuštik’=kis darab
’kuvikat’=kuvikol
’kvas’=kovász
’kvičat’=visít
L
’laba’=láb
’labilny’=ingatag, lásd: lebeg, láp, ebből az angol „labilis” is
’labka’=lábacska
’langos’=lángos
’len’=csak, csupán (len pl.: fej-et-len, e len található mély hangrendben, s lágyan ejtve
a lanyh, lanyha szóban is)
’lenivo’=lanyhán, lustán (’len’ itt=lanyh)
’leňošit’=henyél (’len’, ’leny’ itt=lanyh)
’larva’=lárva
’láva’=láva, mindenhol máshol is a lé-lev-ből, mint folyékony
’lavór’=lavór
’lečo’=lecsó
’lepenka’=karton (azaz lap)
’lod’’=hajó (lásd láda, ladik)
’lod’ka’=ladik, csónak
’lodnik’=hajós
’lom’=törési felület (lásd rom r>l: lom)
’lomcovat’=ráncigál, r>l, régen pl. ronc romc volt, tehát eredetileg romcigál
’lomit’= tör (lásd rom r>l: lom)
’lomoz’=zaj, zörej
’lopta’=labda
’lopúch’=(úti)lapu
’lov’=vadászat (lásd lő-löv)
’loves’=vadász (lövész)
’lúpez’=rablás (lásd: lopás)
’lúpežnik’=rabló, fosztogató (lásd: lopó)
’lupič’=rabló (lopó)
M
’macik’=mackó, macika
’macocha’=mostoha
’mača’=macska
’máčik’=mákszem
’mach’=moha
’mak’=mák
’makovica’=mákfej
’malina’=málna (lásd: málik)
’mámit’’=ámít
’mand’1a’=mandula
’manko’=hiány, áttételes értelemben
’matka’=anya (lásd: mátka, a latinból ez a „mat” szintén anya: ’mother”)
’mávat’=lóbál (lásd: mo-moz, ennek v-s párja a mov)
’mažiar’=mozsár (a morzsál hangjainak magyar összekeverése utáni átvétel)
’mäsiar’=mészáros, a metsz, metél met gyökéből
’mašina’=masina
’med’=méz (a magyar „mál”-ból, mely szó mel, l>z váltással mez, méz alakban is
igazán kalandos éltet él; a lényeg ugyanis az, hogy a méz: málós)
’medved’’=medve (mézkedvelő ugyanis)
’medza’=mezsgye
’meraci’=mérő
’meranie’=mérés
’merat’=mér
’meravý’=merev
’meraviet’=merevedik
’merný’=mérték
’miazga’=mézga
’miera’=mérce
’mierne’=mértékletesen
’mierny’=mérsékelt (lásd: kimért)
’milost’’=kegy, könyörület, lásd: malaszt, málból a málladozó is, e mál-ból:
’milovat’=szeret
’milý’=kellemes, kedves
’minulý’=múlt
’miskovat’=herél, lásd: miskárol, mely a met> mis >metél, metsz gyökből származik
’mletý’=őrölt, darált, magánhangzó kiesése a mál gyökből
’mlyn’=malom, lásd fenn
’mlynár’=molnár
’mlynček’=daráló, lásd fenn
’močiar’=mocsár
’močaristý’=mocsár
’močovka’=trágyalé, lásd mocsok, mocsár
’mol’a’=molylepke (a mál, málasztból, régen moly: moli)
’mor’=járvány (lásd: a halál martaléka)
’motyl’’=pillangó, lepke, bizonyára a motollából, mely a moz-mot-ból származik
’mráz’=fagy, fagyás, lásd merev
’mrmlat’=mormol
’mrvit’’=apróz, ’mr’=mor, mar, lásd morzsol
’mrzutý’=morcos
’mrzacit’=nyomorít, lásd pl: marcangol
’must’=must
’my’=mi
N
’na’=nos, nahát
’nádcha’=nátha, a ned, pl. nedv-ből
’nádoba’=edény (ned, nedv=víz)
’nad’=fölé, de „kiemelkedő”, végső soron „nagy” jelentésű a ’nad’ szó, pl.:
’nadmerný’= nagyméretű, pl. lakás
’nadmieru’=túlságosan, azaz nagymétékben
’nadpriemerny’=átlagon felüli, itt is nad=nagy
’nádrž’=tartály, lásd ned, nedv=víz
’nadto’=ráadásul, nad=nagy
’nafúkat’=felfúj
’nagazdovat’=megtakarít, lásd: gazdálkodik
’naklonit’=meghajlít, kl>kr>kör
’nakopit’=felhalmoz, lásd: kuporgat, a kup (pl. kupac) gyökből
’nahor’=felfelé (har, hor a magyarban „fel”, pl. Hargita)
’nakosit’’=lekaszál (’kos’=kasz)
’nakrútit’’=felteker, kr>kör
’nakrivit’’=görbén, kr>kör
’nákup’=bevásárlás, a kap gyökből, pl. megkap
’nalepit’’=felragaszt, a lep (pl. lepel, belep) gyökből
’narušit’=megzavar, lásd ráz, összeráz
’narukovat’=berukkol
’naštrbit’=megcsorbít, štrbit=csorbít
’naštudovat=megtud, megtanul, a tud (pl. tudás) gyökből
’nato”=arra rá, a to a tak, ták=illeszkedik gyökből van
’natriet’=beken, a terít szóból
’natrvalo’=tartósan, a tar (pl. tart) gyökből
’naveky’=örökre, ahol ’veky’=vég
’názor’=nézet, a néz-ből
’názorný’=nézet
’nečinnost’=tétlenség, a csin, csinál szóból, tagadással: ’necsin’
’nečistý’=piszkos, „nem tiszta’
’nečudo’=nem csuda
’nedávno’=nemrégen, ahol táv>dáv, tehát „nemtávol”
’nehatený’=akadálytalan, itt a hat, het (mint hatol, hatékony) szerepel
’nemálo’=nem kevés, a mál, mint máladék, l>r: mor(zsa) jelent kicsit
’nemierny’=mértéktelen, a mér gyökből
’nemilý’=nem szívélyesen, azaz „ne(m) máladozva”
’nemo’=némán, ’nemý’=néma
’neskoro’=későn, azaz „nem korán”
’nevel’ký’=nem nagyon, a vál gyökből, pl. „kiváló”
’než’=-nál, -nél, l>z hangmódosulás, mint mel>méz
’nič’=semmi, a nincsből
’nuž’=tehát, akkor, a nos-ból
O
’objem’=térfogat, az öb-ből, pl. öblös, öb k-vesztéssel a köb, keb (pl. kebel, köböl)
szóból
’oblok’=ablak, a lak a luk, lók>ók, óg gyökből
’oblý’=gömbölyded, lásd öblös
’obraz’=kép, lásd ábrázat, ábrázol
’obrazne’=képtelenség
’obrok’=abrak
’obrus’=abrosz
’od’=-tól, -től, -ról, -ről, de általában az „át” jelentés érvényesül,
vagyis át t>d: od
’odčinit’=jóvátesz, ’činit’=csinál
’odviest’=elvisz
’okno’=ablak, azonos az akna szóval is, a luk, lók l-nélküli változata: ók
’oko’=szem, ugyanis ablak, azaz luk (lásd: magyar akna, szlovák ’okno’=ablak), luk,
lók-ból l-vesztéssel az ok, miből az okul, okos stb. is
’oltár’=oltár
’olovený’=ólom
’opálit’=lesüt, lebarnít, a pir gyök r>l hangmódosulata szerepel itt
’otec’=atya
P
’pád’=esés, a pat, poty (potyog, pottyan, potya) gyökből t>d módosulattal
’padák’=ejtőernyő, de „potyak” ez igazából, lásd fenn
’padat’=esik, de potyog ez igazából
’padavka’=hullott gyümölcs, azaz pottyant gyümölcs
’padnút’=lepottyan
’pagacik’=pogácsa (b>p módosulat a bog gyökből)
’pajác’=pojáca, a boh(ó) gyökből
’palác’=palota
’palacinka’=palacsinta (a lap gyökből, gyökfordulással)
’pálenka’=pálinka
’paleny’=égetett, a pár(ol), pír (=tűz) gyökből r>l módosulattal, lásd ’parit’=párol
’palica’=pálca
’palier’=pallér
’pálit’=éget, a pír gyökből r>l módosulattal, tehát ’pálit’=pirít
’palivo’=tüzelőanyag, lásd fenn: a pír>pal gyökből
’pamuk’=pamut
’pancier’=páncél
’paplan’=paplón
’paprika’=paprika
’papuča’=papucs
’pár’=pár, néhány
’pár’=házaspár
’para’=pára
’parenie’=párzás
’parit’=párol
’párit’ sa’=párzik
’parný’=pára, gőz
’parnik’=gőzhajó, azaz „párahajó”
’párny’=páros
’parta’=parti (pl. vízparti)
’partner’=társ, partner (ami szintén a pár-ból származik!)
’patália’=patália, zűrzavar
’pečat’=pecsét
’pečitat’=pecsétel
’pečeny’=sült, sütött, lád pecsenye
’pečienka’=pecsenye, sült
’pečivo’=(pék)sütemény (úgy tűnik, hogy pék, pek és pecs szavak csak kiejtési változatok)
’pekár’=pék
’peniaz’=pénz
’pijavica’=pióca
’piplat’=pepecsel, pep p>b: bab, lásd babrál
’pleva’=pelyva
’pletka’=pletyka
’pohár’=pohár
’pol’=fél (1/2) f>p hangmódosulással és mély hangrendben
’polkruh’=félkör, kr=kör
’pologul’a’=félgömb, azaz „félgolyó’
’polovina’=fél (1/2)
’poltucet’=féltucat (pol a fél szóból származik f>p módosulattal)
’pootvorit’=kissé nyitott, ez a pitvar szavunk
’pot’=izzadság, pl. „patakzik róla az izzadság”, lásd még a potok címszót
’potok’=patak
’potóčik’=kis patak
’póda’=föld, talaj, lásd „főd’, f>p: padlat
’pójd’=padlás
’prach’=por, az o hang kiesésével, itt valójában: „poracs”
’prachovka’=porrongy, lásd még: ’prášit’=poroz
’prak’=parittya, a per (pereg, perdül) gyökből, kiesett a per gyök magánhangzója
’pramálo’=nagyon kevés, itt a por és a mál gyök szerepel együtt
’prameň’=forrás, amiben a ’pr’ o-vesztéssel és f>p váltással a forrból
’prášit’=poroz
’prášok’=porszem, lásd ’prach’=por
R
’rad’=rend, ez n nélkül, pl. rogy n-vel: romgy>rongy
’rak’=rák
’rakovina’=rák (betegség)
’rám’ráma, keret
’raž’=rozs
’raždie’=rőzse
’repka’=repce
’rešeto’=rosta (a ráz gyökből)
’rev’=ordítás, üvöltés, a re, rí gyökből, pl. rian, rikolt
’rez’=vágás, szelet, a rész szóval azonos
’rezeň’=szelet, tehát rész
’ring’=ring
’ringolat’=ringló
’robit’=dolgozik (a rob, robot a ró-rov v>b változata!, azaz a kirótt, rárótt munkát
végzi)
’roj’=raj (méhraj)
’rojenie’=rajzás
’rovina’=róna, a ’rovina’ a róna v-s párja, mint zűr-zavar, zár-závár, csűr-csavar
’ruža’=rózsa, a ró gyökből, a tüskéiről
SZ
’sako’=zakó, eredetileg a zsák, szák szóból, az alapszó: zug
’sane’=szán
’sanica’=szánkózó
’sánky’=szánkó
’sat’=sziv, szpik, a szí gyökkből, lásd alább:
’savý’=szívó
’scéna’=szín, az angol ’scena’, ’scene’ is csak rossz olvasata a latin eredetinek, az is
szín
’scenár’=szövegkönyv, tehát „színár”, lásd fenn
’sečka’=szecska, a szegcse (mint szegdelt) szóból hangátvetéssel, mint
szökcse>szöcske
’sečny’=vágó, metsző, tehát szegő
’sekat’=vág, metél, a szeg, szak gyökből, lásd: szecska
’sekera’= szekerce, balta, mint szegő
’semenač’=magfa, lásd: mag=szem
’semenár’=magtermelő
’semenica’=magnövény
’semeno’=mag, azaz szem
’sennik’=szénapadlás, azaz szennik szóban a széna szó áll, lásd: seno
’senný’=szénás
’seno’=széna
’séria’=sorozat, minden nyelvben a magyar sor-ból
’sitko’=kis szita, vagyis szit-ka, lásd: sito=szita
’sito’=szita
’skory’=korai (az s csak előhang)
’skŏr’=korábban
’skrátit’=kurtít (az sz előhang s kiesett az u)
’skriňa’=szekrény (minden nyelben a szek=szeg=zug gyökből)
’skrinka’=szekrényke
’skrúcat’=csűr, összecsavar, hangösszekeveréssel a csűr-ből
’skúpy’=fukar, kuporgató, az sz előhang
’skvelý’=remek, pompás, lásd: az ’sk’ után követlező ’velý’=váló, mint kiváló
’skyprit’=porhanyósít, porít, itt a ’pr’-ben rejtőzik a por
’slama’=szalma (hangátvetés történt)
’slamenák’=szalmakalap
’slamka’=szalmaszál
’slamnik’=szalmazsák
’slanina’=szalonna
’sláva’=dicsőség, ami erős tévedés, mert szláv, régen sláve, sclave annyit tesz, mint
szolga, rabszolga, lásd: szervilis, az eredeti szer, szerv szóból
’slivka’=szilvafa
’slivkový’=szilvás
’slivovica’szilvapálinka, szilvórium
’sloboda’=szabadság, az s csak vendéghang, tehát ’szoboda’
’slobodno’=szabad, az s csak vendéghang, tehát ’szobodno’
’Slovák’=szlovák, alapszó a „szláv”, a régi ’szláve’=szolga szóból
’slovo’=szó, szav, az l vendéghang, dísz
’slovom’=szóval, az l vendéghang
’sluka’=szalonka, kiesett az a és az n
’služba’=szolgálat, az ’s’ és a ’l’ közül kiesett az o
’smelo’=merészen, ’s’ vendéghang, mer r>l: ’mel’
’smer’=irány, de itt meg a mer(ev) szót találjuk
’smet’=szemét, kiesett az e
’smyk’=simít, kiesett az első i
’sneh’=hó, hab, a HO alapgyökből, melynek jelentése: fed
’snovat’=sző, az n vendéghang
’sobášit’=esket, valószínű, hogy szöv v>b szob hangmódosulattal, tehát szövés,
Szövetség
’sobota’=szombat, a szabad szóból
’somár’=szamár
’somársky’=szamár, buta
’spád’=esés, pod<pot<poty, mint potyog, pottyan, a s vendéghang
’spárit’=párol, az sz vendéghang
’spara’=fülledt, értsd: párás, az sz vendéghang
’specatit’=megpecsétel, az sz vendéghang
’sto’=száz, száz>szat>(hangátvetéssel) szto
’stopa’=nyom, a top, tap gyökből, az sz itt vendéghang
’stopár’=nyomozó, lásd fenn
’stol’=asztal, az szlovákban az a hang kiesett
’strebat’=hörpöl=szörpöl-ből
’studeny’=hideg (lásd még: hűt), ahol h>st
’stupaj’=talp, a tap, top gyökből, az sz vendéghang
’stúpit’=lép, a tap, top gyökből, az sz vendéghang
’styk’=érintés, a tak, ták gyökből, az sz vendéghang
’suka’=szuka
’sukňa’=szoknya
S
’šabla’=szablya
’šafran’=sáfrány
’šál’=sál
’šalát’=saláta
’šalovat’=zsaluz („zsaluvat”)
’šalvia’=zsálya
’šanovat’=sajnál
’šantít’=pajkos, a sanda=sánta szóból
’šašina’=sás
’šelest’=zörej, a cser-eg szóból, r>l hangváltással
’šero’=szürkület, a szür, pl. szüremlik szóból
’šik’=sor, vonal, itt valójában: csík
’šikovný’=ügyes, azaz sikeres
’šindel’=zsindely
’šipka’=csipke(bogyó), csíp gyökből csipke cs>s: ’sipka’
’šipový’=csipkebokor; šip=csip
’širenie’=terjeszt, a szór gyökből
’škrekot’=rikácsolás, lásd: „rikót”, „rikolt”
’šl’apa’=talp, a lap-ból, lásd pl.: claptat, a caplatból
’šnúra’=zsinór, más nyelvben is ebből, az i kiesésével
’sojka’=szajkó
’šteklivý’=csiklandoz
’štvrtok’=csütörtök, aligha képzelhető el, hogy ebből lett a ’štvrtok’ (az –ok, -ök
végződés eleve magyar); csötör valójában gyötör (csűr, csavar), pl. régen: „ha a kalap öszvecsötörtetnék”, azaz öszvegyötörtetnék, talán feltételezhető, hogy csötörtök, mint nap, Jézus Nagypéntek előtti gyötrésével kapcsolatos, s mint a hét negyedik napja, innen lehet egyben számnév is, ahogy pent=bán(a)t (Jézus halála miatt), s ebből a péntek; magyar szó ez mindegyik
’šuchorit’=suhog
’šuchotat’=susog
’šumiet’=susog, bizonyára a zümmögből
’šunka’=sonka, de más nyelvekben is a csonk, csonká-ból, csonk cs>t: tönk
’šuškat’=susog
’švagor’=sógor
’švih’=suh, suhintás
’švihat’=suhogtat, lásd fenn: ’švih’=suh
T
’ta’=oda, ez a távolító ta-tov
’tábor’=tábor, oly régi magyar szó ez, hogy még Mózes is a Tábor-hegynél állt meg
’táborák’=tábortűz
’táborit’=táborozik
’táčky’=talicska
’tajit’=titkol
’tak’=úgy, ez a ták, tak, pl. takar gyök, tehát ’tak’=fed, takar
’takisto’=éppenúgy
’takmer’=csaknem
’takto’=így (a tak, mint takar, fed gyökből)
’taký’=olyan
’tanec’=tánc (magyar szó ez, lásd még: tántorog, téblábol)
’tanečnik’=táncos
’tanier’=tányér
’tanistra’=tarisznya (hangösszekeverés)
’tápat’=tapogat (lásd tapasztal, tapint)
’tapeta’=tapéta (magyarból ez a szó mindenhol, mert tapéta: tapad, e tapból a tapló is
’tapetovat’=tapétáz
’tarhona’=tarhonya (mert tört, tar>darabos)
’t’archa’=teher
’taška’=táska
’tátos’=táltos
’tavba’=olvasztás (tav-tó-tócsa)
’tavit’=olvaszt
’tehla’=tégla
’tehotnost’=terhesség
’tekvica’=tök
’teperit’=cipel, vonszol, lásd teper
’terén’=terep, a tér gyökből
’teritorinálny’=terület (a territórium is a magyar terület szóból származik)
’ticho’=csend, hangátvetés a csit, mint csitít, csitul szóból
’tísit’=csitít; hangátvetés, lásd fenn
’tkács’=takács
’tkáci’=szövőszék, valójában tákoló, azaz összeillesztő
’tkat’=sző (lásd: takács) a ták (illeszt) gyökből
’topánka’=cipő (lásd: topogó)
’timeny’=tompított, a tom, töm gyökből
’torba’=tarisznya, a tár gyökből, ahogyan a tarsoly is
’torta’=torta, ez eredetileg csavart édesség, lásd tortúra, torzít(=csavar)
’továr’=áru, a táv, ebből a régi távár=kereskedő szóból, tehát távolba vivő
’továriš’=segéd, mesterlegény, az orosz tavaris-val azonos, s ez az azonosság a
magyarból világlik meg: alapjuk egyaránt a társ=táros, melynek a közbeiktatott
v-s változata a táváros, azaz egy tárból egy „fészekaljából” valók
’trápenie’=gyötrés, kínzás, szintén a tor>tr gyökből
’tres’=durranás, a dör>tör>tr gyökből
’tupit’=tompít, az m kiesett belőle
’tupost’=tompa, lásd fenn
’tutlat’=titkol, orosz ’taity’=titok
’týkat’=tegez, ahol ’tý’=te
’týranie’=kínzás, gyötrés, minden nyelvbe a magyarból került, ugyanis a tor a
csűr-csavarból származik, vagyis tor, ’týr’ annyi, mint csavar (csav fordítva: facs, tehát csavar=facsar), például tortura, s ebből a torta is, mely csavart süteményt jelent, ilyen pl. a kürtős kalács
U
’ulica’≠utca, ezúttal véletlen az egyezés, a magyar utca jelentése: kis út, ahol a
-ca kicsinyítő, s bár kétségtelen, hogy a szláv ’ulica’ szóban is ez a kicsinyítő áll, ám az ’uli’ másféle gyök, a latin ’aula’ szó (szerb) módosítása
’ulovit’=vadat elejt, az lő-löv gyökből
’ulovok’=(vadász)zsákmány, a löv gyökből, lásd fenn
’umazat’=bemocskol, ahol ’maz’=maszat
’ulupit’=elrabol, a lop gyökből
’úmera’=arány, arányos, a mér (mint mérték) gyökből
’upadat’=sűllyed, hanyatlik, az apad szóból
’upadok’=hanyatlás, az apad szóból
’upokoj’=békít, megnyugtat, pokoj=béke, a bok, bék b>p változata
’upražit’=megpirít, szó szerint „parázsít”
’upustit’=elál valamitől, lemond valamiről, e szóban a „puszt”=”veszt” szó áll
’uragán’=orkán
’urazit’=megsért, megbánt, e szóban a rossz szó áll
’uslovie’=szállóige, e szóban a ’s(l)ov’=szó, szav áll
’úsluznost’=szolgálatkész, a szóban ’sl’=szol
’uštipnút’=megcsíp, e szóban ’u’=meg, ’štip’=csíp
’utkat’=megsző, ’u’=meg, ’tkat’=takat’, lásd: takács
’utimit’=eltompít, e szóban ’u’=el, ’timit’-ben ’tim’=tom
’utok’=támadás, valójában ’atak’, melyben a ’tak’=összeilleszt magyar szó áll, pl.
tákol, takács
’utriet’=megtöröl, e szóban ’u’=meg, ’tr’=tör
’útržok’=töredék, e szóban ’tr’=tör
’utýrat’=meggyötör, e szóban ’u’=meg, ’týr’=csűr cs>t változata: tor, melyből pl. a
tortúra is
’uvalit’=rázúdít, ahol ’u’=rá, ’valit’=válít, a vál (pl. leválik) gyökből
’uväznit’=örizetbe vesz, ’väz’=vesz
’uvidiet’=meglát, ahol ’u’=meg, ’vid’=figy, pl. figyel
’uviest’=elvezet, ahol ’u’=el, vies(t)=vez(et)
’uviezt’=el bír szállítani, ahol ’viez’=visz
’uvod’=bevezetés, ahol ’vod’ a visz, vez, vit(el) d>t változata: ’vod’, ebben az
eredetben rejlik annak titka, hogy a ’vod’ víz-et is jelent a szlávban
’úvodnik’=vezércikk, lásd fenn: vez(ér)>’ved’
’uvol’nit’=megszabadít, ’u’=meg, vol=vál
’uzáver’=zár, itt a zár=závár, mint závárzat látható, csak a magyarra jellemzők a v-s és
v-nélküli szópűrok, mint csűr-csavar, zűr-zavar
’uzavretie’=lezárás, a závár-ból kiesett a második magánhangzó
’uzavierat’=bezár, lásd fenn
V
’vábit’=csábít, oly erős a hasonlóság, hogy méltán vélhetjük a cs>v hangátmenetet
’vábidlo’=csábítószer
’vábivý’=csábító
’vačok’=zseb, a vacok szóból, mely magyar módosulat a fészek szóból
’vajatat’’=vajúdik, e szó annál is inkább magyar, hogy a bajlódik szóból alakult
’vak’=táska, a bog, bugy(or) szóból b>v váltással
’válov’=vályu
’vandorovat’=vándor
’vandorovka’vándorút
’vandorovnik’=vándorlegény
’vankus’=vánkos
’var’=forrás, a for-ból f>v hangmódosulással
’varovat’=vigyáz, őriz, a vár, mint várakozik szóból
’vedro’=vödör, lásd alább:
’vedúci’=vezető, a ved azért fordul elő egyaránt a vödör és a vezető szlovák
megfelelőiben, mert a magyarban a vez, vesz és a víz azonos hangalakúak, s a szlovákban természetszerűleg egyformán módosultak; lásd: szláv ved-em vagy vegyjem (vezetem), továbbá vez-em vagy vezjem (jármüvön viszem, szállitom), és vezmem (elveszem)
’velikán’=óriás, a vál, mint kiváló, azaz kiemelkedik a többi közül, ez a vál szó vel
alakban sok szó első tagja nagy jelentéssel
’vel’ký’=nagy
’vel’mi’=nagyon
’verš’=vers
’veršik’=versecske
’veršovat’=versel
’vetrat’=szellőztet, a vet a visz>vit (melyből a vitorla is) szóból
’vetrik’=gyenge szél, szellő, vet: lásd fenn
’vetrovka’=viharkabát, a fentiek alapján már érthető, hogy miért „dereng” fel itt a
vitorla szó is
’vhodne’=megfelelően, kellőképpen, e szóban a hogyne búvik meg
’vhodny’=alkalmas, megfelelő, lásd fenn
’videnie’=látás, más nyelvekben is a figy gyök (mint figyel, néz, lát) >fid>vid kiejtési
változatából, szlávban a figy>vigy változata is elterjedt, pl. ’vigyényie’
’vidiecky’=vidéki
’vidiek’=vidék
’vidina’=látomás, lásd fenn: ’videnie’
’viest’=vezet, a visz>vez-ből
’vietor’=szél, lásd fenn: ’vetrat’
’viezt’=visz
’vinár’=szőlész, lásd alább:
’vino’=bor, más nyelvekben is csak áttételes értelmezése a venyige szónak, mely a
fon, fonadék szóból szárnmazik: fony f>v: veny
’voda’=víz, a ned (nedv, nátha) >med>ved>vod kiejtési változata
’vodáren’=vízművek
’vodca’=vezér, a víz és a vez(ér) azért egyarán vod a szlávban, mert ezek a
magyarban egyformán hangzanak: vez-víz, lásd a ’vodovod’ címszót is
’vodic’=vezető, lásd fenn és lenn
’vodička’=vizecske
’vodit’=vezet
’vodivost’=vezetőképesség
’vodomer’=vízóra, ahol ’mer’=mér
’vodovod’=vízvezeték, itt kétszer szerepel a ’vod’, egyszer víz, egyszer vez
jelentéssel, mely azonosságot csakis a magyar víz és vez=visz azonos hangalak magyarázhatja, lásd még a visz>’vit’ (pl. vitel, vitorla) pedig szelet jelent a szlovákban
’vol’ači’=valakié, ahol ’vol’=vala
’vol’ačo’=valami
’vol’ajaco’=valahogyan
’vol’akam’=valahova
’vol’ba’=választás, itt a vál gyök szerepel
’volič(-ka)’=választó, ’vol’=vál
’volit’=választ, ’vol’=vál
’voz’=kocsi, szekér, itt a visz gyök szerepel, lásd alább is
’vozen’=vasúti kocsi, a visz gyökből, tehát ’viszeny’, lásd alább:
’vozit’’=visz
’vozovka’=úttest, itt is a visz gyök látható, bizonyára a visz, „messzire visz”,
„messzire vezet” gondolat alapján
’v-padnút’’=beesik, ’v’=be, pad a pot, poty t>d változata, lásd fenn: ’pád’ és ’padák’
’vrabec’=veréb, e madár csiripelő, régiesen mondván „verregő” (e szóból a cserregő
is) hangjáról kapta, régi szlávban vrabij, új szlávban vrabelj, vrabec
’v-sadit’=beletesz, ahol a ’v’=bele, ’sed’=szed
’v-strcit’’=beledug, bedug, ’v’=be, ’strcit’ szórészben pedig a szorít szót tisztelhetjük
’vs-tupi’=belép, itt a ’stup’ szórészben a top (pl. toppan) rejlik
’vs-tupné’=belépődíj, lásd fenn, tehát kb. ’betoppanódíj”
’vsak’=de, azonban, a szóban a „csak” szerepel
’v-simat’ si’=szemügyre vesz,’sim’ (ejtsd: szim)=szem>szim
’v-tesnat’’=belegyömöszöl, beleszorít, ’tes’ (ejtsd: tesz)=tesz
’v-tierat’=bedörzsöl, dör d>t: tör>’tier’
’v-tieravost’’=tolakodás, dörgölőzés, lásd fenn, továbbá ne feledjük, hogy
tolakodás l>r: törekedés, törtetés
’v-tieravý’=tolakodó, dörgölőző, lásd fenn
’vy-cicat’=kiszív, kiszop, itt a csecs, csöcs (mint csúcs)>cici szerepel
’v-cifrovat’=feldíszít, a cifra, ahogyan Czucor Gergely feltárta: „úgy látszik, hogy az
irkál, firkál gyöke ir, fir rejlik benne, miszerint átvetve annyi volna, mint fircza, azaz irkált, firkált ékesség, vagy jegy”. Igen elterjedt szavunk: olasz cifra, franczia chiffre, német Ziffer
’vý-čap’=söntés, itt a csap szavunk szerepel teljesen hibátlanul, lásd alább:
’vý-čapnik’=csapos
’vý-čiň’=garázdálkodás, itt ’čiň (ejtsd: csiny)’=csíny szavunk szerepel
’vý-čiňat’=garázdálkodik, lásd fenn
’vy-davatel’’=kiadó, itt a táv gyök szerepel (mint távolít), melynek t>d változata a dav
’vý-fuk’=kipufogó, ahol ’fuk’ a fú (fú>pú), fak gyökkel azonos, lásd alább:
’vý-fúkat’=kifú
’vy-lomit’=kitör, a lom a magyarban a rom-ból, r>l váltással
’vy-merat’=kimér, felmér, ’mer’=mér
’vy-mlat’=cséplés, ahol mál>’ml’
’vy-padnut’=kipottyan, ’pad’ a pat, pot, poty t>d kiejtési változata
’vy-pálit’’=kiéget, ahol pír (=tűz) r>l: pál
’vý-par’=pára
’vy-parit’ sa’=elpárolog
’vy-parovat’ sa’=párolog
’vy-pichnút’=kibök, kiszúr, bök b>p ’pich’
’vy-pražit’=kisüt, azaz „kiparázsit”
’vy-pustit’’=kirekeszt, ’ pust’ (ejtsd: puszt) a puszt=foszt szóból
’vy-rabovat’=kirabol
’vy-razit’’= kiüt, kiver a szótár szerint, de itt a (ki)ráz áll (pl. kirázza a hideg), e szó a
rügy és ragya szókkal is rokon a ro gyök révén
’vy-ražka’=kiütés, pattanás
’vy-riedit’’=megritkít, rit>ried
’vy-rojit’’=kirajzik, raj>roj
’vý-ron’=kiáradás, kiömlés, ’ron’: lásd „kiront”
’vy-rovnanie’=kiegyezés, a szóban a ró, rov áll
’vy-sávač’=porszívó, ’sáv’ (ejtsd száv’) a szív szóból
’vy-s(áv)at’=kiszív, lásd fenn
’vy-sek’=kivágás, ’sec’(ejtsd: szek)=szeg (vég), pl. szekerce=szegőce
’vy-slat’=kiküld, ahol ’slat’ (ejtsd: szlat) a szalajt szóval azonos
’vy-slovený’=kimondott, kifejezett, lásd ’slov’ címszót: szó, szav l vendéghanggal:
szlov
’vy-slovne’=kimondottan, kifejezetten, lásd fenn
’vy-stopovat’’=nyomára bukkan, itt top (pl. topog) nyom jelentéssel szerepel
’vy-stúpenie’=fellépés, ’tú’=top, tehát „feltoppanás”, mint pl. a „toprongy” szóban a
top annyit jelent, hogy felül rongy, értsd: folt hátán folt; ez a top azonos az angol top szóval is (nem a szlovákból került oda ez a szép magyar szó)
’vy-tavit’=kiolvaszt, itt a tó-tav (lásd még: tócsa, tocsogó) szó áll
*
Kapcsolódó irodalom:
Barabási László: Magyarul gondolkodni, Fríg Kiadó, Budapest, 2006.
Barabási László: Székely-magyar történelem Atillától máig, Fríg Kiadó, Budapest, 2005.
Czuczor-Fogarasi szótár, Magyar Tudományos Akadémia, 1862.
Cser Ferenc-Darai Lajos: Magyar folytonosság a Kárpát-medencében, Fríg Kiadó,
Budapest, 2005.
Grover S. Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása, magánkiadás, Budapest, 2000.
Harsányi Ildikó: Fekete magyarok-fehér magyarok, Fríg Kiadó, Budapest, 2005.
Mesterházy Zsolt: A magyar ókor I-II., Magyar Ház Könyvek, 2002.
Mesterházy Zsolt: A honfoglalások kora, Kr. e. 2200-Kr. u. 1250., Fríg Kiadó,
Budapest, 2005.
Szabédi László: A magyar nyelv eredete, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974.0
Szabó István Mihály: A magyar nép eredete, Mundus Kiadó, Budapest, 2004.
Varga Csaba: JEL JEL JEL, avagy az ABC 30000 éves története
Varga Csaba: A kőkor élő nyelve, Fríg Kiadó, Budapest, 2003.
Varga Csaba: A magyar szókincs titka, Fríg Kiadó, Budapest, 2005.
Varga Csaba: Ógörög: régies csángó nyelv, Fríg Kiadó, Budapest, 2006.
Kapcsolat: eredet.e@freemail.hu
Bármilyen segítséget, akár csak egy-két szlovák-magyar szóegyezést is nagyon szívesen fogadok. Különösképp azért is, mert a szótárak jobbára csak a „kifinomult” nyelvezet irodalmi szavait tartalmazzák, vagyis koránt sem foglalják magukba a teljes szókincset. Akár falvanként is eltérően rengeteg szó őrződik még a régmúltból s ezek többségét nem találhatni a szótárakban. Aki tehát segít a szóegyezések gyűjtésében, nem csak a magyar, hanem a szlovák nyelvészeknek is felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújt – mint láttuk a fentiekben.