A FRÍG KIADÓ
ÍRÁSTÖRTÉNETTEL
FOGLALKOZÓ
KÖNYVEI:

ŐSI SZÁMJEL LELETEK
Varga Csaba kutatásai alapján, könyveinek reklámozása gyanánt.

© Varga Csaba

A leletek azt mutatják, hogy az ősi pont-vonal számírás mindmáig jelen van. Ugyanis az abakusz, avagy a szorobán keleten ma is használatos, melyeken a vonal: drót, a pont pedig: golyó. De az ősi forma élt még a 20. század elején: az erdélyi Aknasuhatag és Vízakna sóbányájában akkor még így írták a számokat.

Sebestyén Gyula által Aknasuhatagon és Vízaknán a 20. század elején gyűjtött számok némelyike. (Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás, Tinta Könyvkiadó, 2000.) Érdemes összevetni az alsó sor számait az előbb látott Lascaux-i számjellel.	17.000 évvel ezelőtt leírt szám (Lassaux).

Hogy mennyire ugyanarról a folytonos szellemről, műveltségről van szó,
az alábbi példák végképp igazolják:

Lascaux, 17.000 éves.	Székely, a 20. század elején.	Óegyiptom.

Használtak hosszú vonalat is: a magasabb helyi értéket jelöli. E számjel alábbi összevetése végképp egyértelművé teszi e műveltségek szellemi összetartozását. Azaz e műveltség töretlen, folytonos átöröklését.
      Íme három példa:

			100 101 8.000
Erdély, 20. század	Lascaux, 17.000 éves	Óegyiptom	Egyiptomi jel olvasata

Lascaux, Erdély és Egyiptom műveltsége a számírást tekintve egy és ugyanaz, bármíly meglepőnek is hangzik most még, de a tények előtt meg kell hajoni.
      Számírás nem létezik önmagában. Itt vizsgált társai a nyelv, az írás és a számírás.
     E rovat ÍRÁSJELEK című részében az írásbeli támaszt, a FŐOLDAL-ról indítható SZÓFEJTÉSEK és az ŐSNYELV MA című rovatokban pedig a nyelvi támaszt mutatjuk be. Ezek áttanulmányozása után könnyen belátható Varga Csaba igaza: hajfonatként tökéletesen összesimul a nyelv, az írás és a számírás.

     S végül egy további bizonyíték, nevezetesen annak bizonyítása, hogy az egyiptomi számjelek és a magyar számnevek a legtökéletesebben összefüggnek.
     Az alábbi táblázatot Varga Csaba Az elme eredete című könyvének 63. oldaláról idézzük (ide-ezzük).
     Előzetesen:
     A lényeg az, hogy valaha hetes számrendszert használtak, hogy könnyű legyen a holdnaptárnak megfelelően számolni. Valamikor azonban áttértek a 10-es számrendszerre, szerintem 10.000 évnél régebben. Ám ekkor a 7 és 10 közé újonnan betoldott 8-as és 9-es számnak nem volt neve. Kellett tehát két új számnév. Ez a magyarban a nyolc és a kilenc szó. E két számjel esetében még az előző számjeleket bővítették egy, illetve két további ponttal. A 10, 20, 30 számok jele viszont megváltozott, lásd az alábbi táblázatban. Viszont 30 után a tizeseket ugyancsak az ősi rendszer szerint írták tovább. Ezt tükrözi tökéletesen az, hogy a magyar tíz, húsz, harminc teljesen kilóg az utánuk következő negyven, ötven, hatvan stb. számnevek képzésének sorából. Ennél is többen olvashatunk ki a táblázatból:

Ez az egybevetés tökéletes bizonyítéka annak, hogy számneveink hét után, tehát 8-cal kezdődően tökéletes tükörképei Egyiptom kezdeti időktől mindvégig használt számjeleinek. A következtetés meghökkentő: azok nyelvét, akik egykoron 7-esről 10-es számrendszerre váltottak, ma magyarnak nevezzük. Nem mondhatok mást.

      S még egy érdekesség:
      A nyolc és a kilenc számnevek a körrel való számítással kapcsolatosak, épp e feladatukat fejezi ki a nevük. Ez abból fakad, hogy 8/9 a négyzeten = 0.7901..., s ennek négyszerese: 3.16049, ami csak 0.02-dal különbözik a pi értékétől. (8 és 9 helyett egyre nagyobb megfelelő számpárokat keresve egyre jobban megközelíthető a pi valódi értéke, de a 8 és a 9 a legkisebb felhasználható számpár. A 0.02-nyi eltérés a gyakorlatban jelentéktelen.) A számítás lényege: átmérőjét ismerve szinte azonnal megmonható a kör a területe.
      A kilenc, mint név, valójában körönc. Hogy miért körönc, könnyen megérthetjük, ha látjuk, milyen elv alapján számították ki egykoron a kör területét. A módszert a következő ábra mutatja be. Ebből láthatjuk, hogy valójában a kör négyszögesítéséről van szó (a kifejezést még ismerjük, de elfelejtettük, hogy milyen mértani műveletre vonatkozik):

(A képet Borbola János Királykörök című művének 245. oldaláról vettem át.)

      A lényeg tehát: Egy négyzetbe nyolcszög területe azonos (nagyon kis eltéréssel) a négyszögbe rajzolt kör területével.
      Ezért fontos szám a 8.
      Az alábbi, a fentiekkel teljesen egyenértékű ábrából egyszerűbb átlátni mai gondolkodásunkkal, hogy miként a 8-as és a 9-es szám a főszereplő (Varga Csaba: Elme eredete, 95.o.):

A 9x9-es négyzetbe írt kör területe azonos a 8x8-as négyzet területével, nagyon piciny eltéréssel. De a nyolc, mint számnév az nyolcszögre vonatkozi, melye az előző bal ábrán látunk.

***

Tehát a számírás révén is kiderült, hogy létezett az ősi időkben egy magas műveltség, s ennek utolsó túlélői a Kárpát-medencében élő magyarok. Lásd ennel alátámasztásául a FŐOLDAL-on található, A MAGYAR NYELV LASSÚ VÁLTOZÁSÁRÓL című cikket.