A borító hátoldaláról:

A magyar nyelvnek ősibb, alapvetőbb köze van ma
is a logkához és a számtanhoz, mint bármely más
nyelvnek. Igaz, ezt nem a többi, netán valamennyi
– mennyi vala? – nyelv ismerőjeként állapíthatjuk
meg, hanem például abból kiindulva, hogy a magyar a tiszta hangzók nyelve, ragokkal, képzőkkel s legtöbb szóváltozat létrehozására alkalmas. Őseredete a valóságban gyökerezik, csakis onnan lehetséges a megközelítése. Alulról építkező, jelentés összeadó, összegző. Szigorú logika nélkül nem is működne.

Elülső fülszöveg:

A ragozó nyelv: összeadó, számtani nyelv. Az alapjelentéshez – ősgyökhöz – képzőket, ragokat és más toldalékokat adunk és így alakul ki a szavak végső jelentéstartalma. Tehát: a magyar nyelv alaptörvénye olyan, mint a számtané. Csak azt kell megjegyezni, hogy egyszer egy az egy. A többi mind ebből következik.

Hátsó fülszöveg:

A magyar nyelv első számú világörökség, tehát nemcsak magyar érdek annak átfogó és alapos ismerete. De nem várhatunk másokra, magunknak kell ezt elismertetni. Csakis akkor sikerülhet, ha nem csupán mint nyelvre tekintünk rá. Ahogy erre
Sir John Bowring már majdnem száznyolcvan éve figyelmeztetett. Ha tovább akarunk lépni, akkor ezt a komoly intelmet legalább nekünk, magyaroknak kötelességünk komolyan figyelembe venni. Ha nem ezt tesszük, vétkezünk az egész magyar nemzet ellen.