A borító hátoldaláról:

Az igazság elkendőzése megakadályozza, hogy azonosítsuk a kórokozókat, azaz az emberiséget és a Földet végveszélybe sodró eszméket, tanokat és ezek gazdáit. Elképzelhető-e gyógyulás a kórokozók azonosítása nélkül?
    Ha a „tudomány”-nak nevezett mai hivatali gépezet nem azonosítja a kórokozót, azt még ki lehet bírni. De ha a védekező rendszerünk nincs tisztában a helyzettel, az maga a pusztulás.

A borító első oldali fülszövege:

Ez a könyv a társadalom védekező rendszerének tagjaihoz, tehát a jövő iránt felelősséget érző, önálló véleménnyel rendelkező, cselekedni vágyó emberekhez
szól. Szokatlan gondolatokat vetek fel továbbgondolásra. E gondolatok egy része sajnos alkalmas ellentétek szítására, megosztásra. Sokat vívódtam, szabad-e ilyesmiket leírni olyan korban, amikor amúgy is ezerfelé szakadnak a természetes
közösségek. Az eddigi visszajelzések alapján nemcsak szabad, de kell is. Most ugyanis az útkereséssel
foglalkozik a nemzet. Útkereséskor a belülről jövő
megosztás nem rontja, hanem javítja túlélési esélyeinket. Ezt azonban nem szabad összetéveszteni
a kívülről jövő megosztással, aminek célja nem a gondolatok változatosságának növelése, hanem a közös célért küzdő sorstársak egymás ellen hergelése, összeugrasztása.

A borító hátsó oldali fülszövege:

Mi magyarok akkor tudunk újra egészséges közösségeket teremteni, ha méhek módjára
a táj termékenyítését tekintjük életcélunknak. Ha a folyónak visszaadjuk az eredeti medrét és az árterét, a halaknak az ívóhelyet, barmainknak a
gyümölcsfás legelőket, vadainknak a gyümölcsös erdőt, gyümölcsfáinknak a magról
szaporodás gyönyörét, gyermekeinknek és szüleinknek a nagycsalád erejét, a Teremtőnek
pedig azt az ajándékot, hogy többé nem saját magunk által írt könyvekből akarjuk kitalálni az akaratát, hanem az általa teremtett világból olvassuk ki a követendő mintákat.