Varga Csaba és Erkel András története
egy világhírû magyar rajzstúdióról

Mezõcsokonyán születtem. Apám itt volt lelkész. Nyolc éves voltam, egyik bõrkötéses könyvét elloptam, ez történetesen egy Vergilius, vagy Ovidius volt, nagyon vastag papírlapokra nyomtatott szöveggel. Az egész nyarat azzal töltöttem, hogy kikapirgáltam a betûket és beleírtam a saját verseimet. Ez volt az elsõ animációm, mesél a kezdetekrõl a stúdió alapítója, Varga Csaba.

A nyarakat Mohácson, a nagyszüleimnél töltöttem. Nagyapám azt szerette volna, ha a szõlejével foglalkozom, de ehhez nem volt sok kedvem. Mûködött itt viszont egy mûvészetbarát-kör. Jött egyszer egy grafikus, kirakta a rajzait, én megcsodáltam és magam is megszállott rajzolásba kezdtem. Kisméretû karikatúrákat készítettem tucatszám. Az elsõ kiállításom egy busójárás idejére esett. Épp arra járt a Tolna megyei Néplap újságírója, akinek megtetszettek a rajzaim. Így lettem a Tolna megyei Néplap karikatúristája.
Rajzfilmmel kicsit késõbb, egy hajós barátom hatására kezdtem foglalkozni. S csak ezt követõen jelentkeztem a pécsi Tanárképzõ Fõiskola rajz tagozatára.

Pécsrõl a fõvárosba

Nagyanyám spórolt pénzébõl vettem egy golyóálló orosz filmfelvevõt, s barátaimat is beszerveztem, s nekiálltunk filmeket csinálni. Sokat dolgoztunk, bejártuk az országot és mindenhol vetítettünk. Fesztiváldíjakat nyertünk és a pénzbõl újabb és újabb filmeket csináltunk.
Sokat köszönhetek a televízióból Pálmai Katalinnak és Kopper Juditnak. A tõlük kapott feladatok és lehetõségek által sok mindent kipróbálhattam az animációban. Rövidesen már a MAFILM is küldött nekünk megrendeléseket.
A paradicsomi állapotnak egy ostoba rendelet vetett véget, melyben megtiltották, hogy nem állami cég filmjeit elõhívják az állami filmlaborban. Egyszerûen kihúzták a szõnyeget alólunk, s kis csapatom így vált kényszerbõl a Pannónia Filmstúdió pécsi mûtermévé.
De - mivel önálló produkciókat szerettem volna létrehozni - Budapestre költöztem és a Pannónián belül egy saját filmes mûhelyt alapítottam, s kezdtem sejteni, hogy szükségem lesz egy jó menedzserre…

A rábeszélés mûvészete

Egy szép napon aztán beállított hozzám egy két méter magas, vízilabdás alkatú fiatalember, s rá akart beszélni, hogy csináljak neki videoklipet. Minden porcikám tiltakozott ez ellen, tíz perc múlva mégis úgy éreztem, hogy nekem mindenképpen videoklipet kell készítenem, s hogy ez életem kihagyhatatlan lehetõsége.
Csak amikor elment, akkor döbbentem rá, hogy ez az ember most olyasmire beszélt rá, amit én sosem akartam. De arra is rájöttem, hogy ha az én makacsságomat megtörte, akkor õ a legjobb menedzser a világon.

Ûrkutatóból menedzserré

Én csak egy elbaltázott tudós vagyok, mondja magáról a stúdió menedzsere, Erkel András. Geofizikusnak készültem, de már az egyetem alatt Kentaur mûvésznéven ismert öcsém zenekarát, a Satöbbit menedzseltem. Késõbb a KFT zenekar egyik dalához szerettem volna videoklipet készíttetni. Ekkor kerestem meg egyik kedvenc gyurmafilmem, az Auguszta alkotóját, Varga Csabát.
Egyetem után az MTA kisdoktori ösztöndíjasa lettem, s ûrkutatással kezdtem foglalkozni: Mûholdas felvételeket analizáltam számítógéppel és nagyon szerettem ezt a munkát. De Csaba állandóan piszkált, folyton duruzsolt, hogy a popnak nincs jövõje, meg hogy ez egy olyan ideges szakma, bezzeg a rajzstúdiókban mekkora a nyugalom… Istenem, ha annak idején tudom, hogy mibe vágok bele!

Egy asztalnál William Hannával

Végül létrehoztuk az elsõ független rajzfilmstúdiót Magyarországon, egy olyan közegben, ahol egyetlen állami televízió, egyetlen állami hirdetõcég, egyetlen állami filmforgalmazó és filmstúdió volt, és ez mind állami támogatásból akart megélni. Mai fejjel nem is értem, hogy képzeltük …
De mindig találtunk barátokat és lehetõségeket. Egy zágrábi fesztiválon például összefutottunk Terry Torrennel, aki mûvészi rövidfilmek forgalmazásával foglalkozott Amerikában, s nagy hódolója volt Csabának. Terry, amikor Amerikába utaztunk (Csabát ugyanis életmû-díjra jelölték a chicagói Gyermekfilmfesztiválon) egy hosszú listával várt bennünket: Megszervezte a programunkat reggel kilenctõl este hatig a hét minden napjára. Aki élt és mozgott, és az animációhoz volt valami köze, azzal az õ jóvoltából találkoztunk, ekkor ismerkedtünk meg például William Hannával és Spielberg elsõ asszisztensével is.

Varga stúdió Londonban is

A kiugrást egy Michael Jackson számára a Simpson-család figuráival készített videoclipünk hozta meg, melyre Csupó Gábor kért fel bennünket. Ez olyan jól sikerült, hogy New Yorkban hat hétig vezette a népszerûségi listákat. Az ezért kapott pénzbõl vehettük meg azokat a legmodernebb technikai eszközöket, amelyekkel ma is dolgozunk.
Ez az egyik oldalról persze diadalmenetnek látszott, a másik oldalról viszont rémálom volt: Három és fél hét alatt készült el a klip. Tíz-húsz emberrel kezdtük, de a végén már nekünk dolgozott mindenki, akinek bármi köze is volt az országban a rajzoláshoz.
Ezt követõen barátkoztunk össze egy John Coats nevû producerrel. Az õ nevéhez fûzõdik többek között A sárga tengeralattjáró címû világhírû Beatles-film létrejötte is. Nemrégiben, amikor visszavonulását fontolgatta, felajánlotta, hogy vigyük tovább a munkásságát. Így került a Varga stúdió - immár Varga TVC néven - Londonba is.

Világraszóló magyarok

Erkel András: - Mi mindig is azt szerettük volna bebizonyítani, hogy igenis Magyarországról is elérhetõ a világsiker. Csaba egyedülálló tehetség: a rajzfilmtõl a bábfilmen át a számítógépes animációig mindenben egyedülállót alkot. Ma már a világ legnagyobb stúdióival állunk koprodukciós kapcsolatban, és dolgoznak nekünk Pécsett, Kecskeméten, Szófiában, Londonban és Moszkvában is.

Varga Csaba: - Mostanában tíz-tizenkét nemzet fiai-lányai dolgoznak nálunk. Nagy a nyüzsgés, hisz fiatalok. Én már a Mr. Bean-film készítését is átengedtem nekik, s bár szívesen tanítgatom õket, és a stúdió egésze sem nélkülözheti a mûvészi felügyeletet, de azért már ismét megengedhetem magamnak, hogy újabb filmnyelvi lehetõségekkel kísérletezzek, rajzoljak, írjak. A stúdió, pedig, amit létrehoztunk, egyre gyakrabban készít olyan filmeket, amelyeket mindig is szerettünk volna.

Az összeállítást az m1-en hétfõnként látható Millenniumi Mesék sorozat anyagának felhasználásával Csomor Mária készítette.